Aki nem tudná, Jocó a barátom. Mindent meglát, észrevesz, ravasz öreg róka, és ami fontos, rendszerben gondolkodik. Egy szóval, vág az esze, mint a borotva.
A minap felhívott és nagy lelkesedéssel mesélte, hogy találkozott egy régi osztálytársával, a Gyurival, aki aztán igazán egy tapasztalt fogyasztóvédő. Be is vette a csapatunkba – csak úgy önhatalmúlag –, és mondta, hogy ezzel létrejött a hármak bandája, a kemény mag. Gondoltam, jó is, hogy többen lettünk, de azért óvatosan megkérdeztem, hogy ki az a Gyuri, mi a vadászterülete, mire ő:
– Főként online vásárlás, meg minden, mert jogász. – Erre csettintettem egyet, mert néhány mondat után rájöttem, hogy a Gyurival már én is találkoztam, de máshol. Mondtam is a Jocónak.
– Ez szuper! – Többre nem voltam képes, mert a Jocó nem engedte el a fonalat, és ahogy szokta, csak mondta, csak mondta.
– Először az internet szolgáltatókról beszélgettünk, a Googleról, a Facebookról, meg a többiről, amiket csak hálózatosoknak hívok. Mikor elkezdtük, mondtam a Gyurinak: „Figyelj Gyuri, ezek nem is tartoznak a fogyasztóvédelembe. Ingyen adják a dolgot. Ha kell, használod, ha nem kell, akkor pedig meg se nyitod az alkalmazást. A te döntésed. Erre óriásra nyitotta a szemét, megmerevedett. Azt is hihettem volna, hogy hirtelen fejbe verte a kaszás, infarktus formájában –, de ez csak a meglepetés megnyilvánulása nála – azóta már tudom. Közben átfutott az agyamon az is, biztos, hogy kezdőnek tart. Számomra azonban váratlanul teljesen nyugodtan folytatta – hiába, jogász. „Kereskedelem? Nem kereskedelem? Határeset. A borotva éle. Nézzük csak végig! Szolgáltatnak. Ezért a szolgáltatásért, vagyis a netért pedig fizetsz, mint egy katonatiszt. Nem pénzzel, hanem adattal és információval. Annak van ám csak nagy értéke! Ez egy bartel üzlet. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, barátom. És itt sem adnak semmit csak úgy. Látod, ezért is van szükség a fogyasztók védelmére. Az óriás letapossa a kis fogyasztócskát. Mostanra meg annyira kinőtték magukat, hogy ha nem tetszel, akkor levágnak, törölnek, nem leszel létező – teszik ezt egészen magas szinten is, pl. egy egész országot.” – Erre hirtelen közbevágtam, akadékoskodtam.
– Te Jocó, ne mond! Én ugyan nem adok nekik semmit. Információt? Ugyan. Azt sem mondom meg nekik, hogy a kertemben hol van a körtefa. – Így viccelődtem, de a viccemmel alaposan melléfogtam, mert a Jocó ekként folytatta.
– Ezen már rég túl vagyok, én is hasonlóan érveltem a Gyurinak, mint te. Ő azonnal helyrerakta a dolgokat. Egyszerűen, érthetően. Így szólt: „Eszedbe jutott már valamikor az, hogy a Google először megcsinálta a világtérképet, utána belerakott egy nézegető alkalmazást. Azzal végigmehetsz az utcátokon. Leselkedhetsz, és lám, a te utcátokban, a te kertedben megláthatod a körtefád. Bizony, ott a fád, és ha nem volt szerencséd, akkor te is ott vagy a kert sarkában, és csak remélheted, hogy nem egy szál gatyában és felismerhetően.” Gondolhatod, ez milyen hideg zuhanyként hatott rám. – Közbevágtam.
– Jocó, nem ilyennek ismerlek, mindig összefüggéseiben gondolkodtál. De most? Erre nem gondoltál?
– Rövidzárlat, de hallgasd tovább, mit mondott a Gyuri: „Mikor elkezdted használni a Googlet, elolvastad a szerződési feltételeket a jóváhagyó kattintás előtt? A-tól Z-ig? Mi mindenhez van joga a Googlenak? Persze, ahogy megfogalmazták, csakis a te érdekedben gyűjtik az adataidat, azt hogy, merre jársz a hálón, mit csinálsz, mit töltesz le vagy fel. Csakis azért, hogy javítsák a neked nyújtott szolgáltatásuk minőségét – írják ők. Kábítanak, megy nekik, mintha könyvből olvasnák. Te is tudod, hogyan működik egy számítógép. Ahhoz, hogy az adataid elemezzék – leginkább folyamatosan –, valahol tárolni kell őket és ezért lementik. Ott is marad az idők végezetéig vagy tovább. Talán az ufók is majd nézegetik az adatidat, hogy milyen voltál. Mindent archiválnak rólad. Mindent. Ezen kívül különböző fiókokat nyitsz a személyes adataiddal és ezzel bezárult a kör. Megvan a személy. Tárolják a vásárlási szokásaidat, ha web-áruházban jársz. Nyitott könyv vagy a számukra, barátom. Azért hagytak egy labirintust is, ahol beállíthatod a jogosultságokat. A másokét. De ez akkor sem ad védelmet tőlük, a hálózatosoktól. Egyszer megpróbáltam végigjárni, de több óra után bedobtam a törölközőt, nem vagyok hacker – ezzel vigasztaltam magam. Aztán ott van a keresőben az inkognitó mód is, de nem a hálózatosoknak, maguk ellen nem dolgoznak, ők mindent látnak – a nagy testvér. – Itt leállítottam a Jocót és megkérdeztem.
– Na, és Jocókám, mit tudsz csinálni ellene? Várom a bölcs tanácsod. – ekkor a Jocó megvakarta a fejét – legalábbis ezt képzeltem el a távolban, majd egy idő múlva így válaszolt.
– Csak annyit, hogy minimális adatot árulsz el magadról, semmi fénykép, meg semmi egyéb. Még olyan sem, hogy ekkor, meg ekkor megyek nyaralni, mert mire hazaérsz, kirámolják a házad.
Ezután már nem sokáig beszélgettünk, mert dolga volt. Elbúcsúztunk.
Utána még egy ideig azon gondolkodtam, hogy mi a fenét csinálhatnak ezek a hálózatosok azzal a sok adattal? Sok milliárdan lógnak a neten, van egypár tehervonatnyi adatuk, persze szépen rendszerezve, bármikor előkaphatóan. Kulcsuk van hozzá. Az adatok töredékét a hackerek elcsenik, ami csak egy szalmaszál a kazalból. Észre se venni, csak annak kegyetlen, aki belekerült a zsákmányba. Másik részét eladják. Úgy látszik, ez is megéri – de nagyon. Ha állást keresel, a fejvadászok összeállítják a profilod, hogy mennyire vagy megbízható, vagy link, meg minden egyebet. Aztán eszembe jutott, hogy hova is visz ez az egész? A nagy szabadságból a gúzsba kötöttségbe? Majd megjelennek a gladiátorok is, mint a rabszolga-világban. A digitális gladiátorok, majd harcolnak a bitekkel. De önként, kocka fejjel, kidülledt, vörös szemekkel. És talán depressziósan. Pfuj! Hova nem jutottam! Gondoljunk inkább arra, hogy milyen szép lesz minden, a drónok majd csak hozzák-hozzák a megrendelt árut, köztük a digitális kütyüket is. Persze mesterséges intelligenciával felturbózva. Hopp! Álljon már meg a fáklyás menet! Nehogy már olyan legyek, mint Jules Verne. Nem akarom eltalálni a jövőt.