Kötelező létszámbővítés az áruházakban, hatékonyabb élelmiszerlánc ellenőrzés, szigorúbb bírságok, meghatározott szakképesítések előírása az eladók számára – többek között ezek szerepelnek a médiában napvilágot látott hírek szerint a kormányzati tervekben.

Nagy port kavartak továbbá azok az eredmények, amelyek szerint felmerülhet, hogy a magyar fogyasztók rosszabb minőségű termékek közül válogathatnak, szemben a nyugati szomszédaikkal. Amennyiben ez tényleg bebizonyosodik a későbbi vizsgálatok alapján, indokolt a mihamarabbi fellépés a fogyasztók érdekében. Magyarországon az Alaptörvény védi a fogyasztók jogait, érdekeik védelme alkotmányos alapjog: nem engedhető meg, hogy a magyar vásárlók asztalára rosszabb minőségű élelmiszer kerüljön, mint külföldön! 

 

 

Ugyanakkor számolni kell a hazai fogyasztók árérzékenységével is, ami szintén befolyásolja vásárláskor a döntésüket, továbbá az érintett termékek ár/érték arányát is figyelembe kell venni akkor, amikor a vizsgálati eredmények értékelésére sor kerül.

 

„Az egyes fogyasztóvédelmi és a munkavállalók védelmével kapcsolatos intézkedések végrehajtásáról” szóló előterjesztés címmel került a sajtóvisszhang középpontjába az a kormányzati terv, amely alapján a jövőben többféle módosítás várható az áruházláncok működését illetően. Ennek hátterében az a médiában megjelent egyik hír is húzódik, amely szerint a magyar fogyasztók számára rosszabb minőségű élelmiszerek állnak rendelkezésre, mint a nyugati országokban.

 

 

 

Tényleg rosszabbak a magyar élelmiszerek, mint külföldön?

 

 

 

 

 

 

 

Magyarországon többek között a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 152/2009. (XI. 12.) FVM rendeletben (a továbbiakban: Élelmiszerkönyv) került meghatározásra például az, hogy az egyes élelmiszereknek az egyes tápanyagokból, adalékanyagból mekkora mennyiséget kell vagy lehet tartalmazniuk. Részletesen leírt, kötelezően betartandó minimum-, illetve maximum értékek garantálják azt, hogy a fogyasztók asztalára csak olyan élelmiszerek kerülhessenek, amelyek nem jelentenek veszélyt egészségükre és kielégítik az egyes árucikkekkel szemben támasztott minőségi követelményeket. Meg kell jegyezni, hogy ennek hátterében egységes, európai uniós szintű élelmiszerjogi szabályozás áll.

 

Ezek alapján egyáltalán nem engedhető meg, hogy Magyarországon a boltok polcaira olyan élelmiszerek kerüljenek, amelyek a kötelező jogi előírásoknak nem tesznek eleget, mert például kevesebb vagy több van bennük az Élelmiszerkönyvben előírt határértékeknél. Ehhez tartozik, hogy a magyar piacra érkező élelmiszerek minőségét illetően kizárólag megalapozott és részletes vizsgálati eredményekkel igazolt állításokat lehet csak figyelembe venni.

 

 

 

Ennek eredményeként pedig a lehető legszigorúbb eszközökkel kell fellépni akkor, amennyiben az fog bebizonyosodni, hogy a termékek nem felelnek meg a követelményeknek. Ha viszont azok a kötelező határértékeknek eleget tesznek és azokon belül maradnak, ezzel együtt más szempontok alapján viszont rosszabb minőségűnek bizonyulnak a nyugat-európai országokban megvásárolható társaiknál, úgy a minőségi eltérés okáról érdemes elgondolkodni.  

 

 

 

Magyarországon a fogyasztók jogait az Alaptörvény is védi, így alkotmányos alapjognak minősül, hogy a hazánkba kerülő termékek ne legyenek rosszabb minőségűek a tőlünk nyugatabbra elérhető, ugyanazért a pénzért megvásárolható élelmiszereknél. Figyelembe kell viszont venni az ár/érték arányt is, hiszen Európában, a nyugati országokban az árszínvonal is magasabb, és nem mindegy, hogy az érintett, külföldön kapható és jobb minőségűnek mondott termék mennyibe kerül nyugaton és mennyi az ára Magyarországon. Számolni kell azzal is, hogy a hazai fogyasztók sokszor inkább az olcsóbb élelmiszereket keresik, mert sok háztartásban egyszerűen nem is engedhetik meg maguknak a magasabb vételárú termékeket, amelyek viszont nagy átlagban nagyobb minőséget is képviselhetnek az alacsonyabb áron kapható élelmiszerekkel szemben.

 

 

 

A problémák megoldása érdekében egyértelműen szükség van a szigorúbb élelmiszerellenőrzésekre, amelyek a hamisított vagy nem ellenőrzött állagú termékekkel szembeni fellépést komplex módon kezelik, ez pedig állandó és folyamatos jelleggel végzett, minden élelmiszertípusra kiterjedő mintavételi eljárásokat tesz szükségessé az élelmiszerlánc összes szereplőjénél (ehhez természetesen rendelkezésre kell állnia a szükséges forrásoknak). Nagy szereppel bírhat ebben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) kvázi „élelmiszer-rendőrséggé” történő átalakítása a fogyasztók érdekében, amely szervezet már eddig is jól teljesített és számos élelmiszerbiztonsági kockázatot kiszűrt a magyar fogyasztók érdekében.  

 

 

 

 

 

A szigorúbb bírságokból, illetve az egyéb, bevezetésre kerülő hatósági vizsgálati díjak kapcsán ugyanakkor arra is szükséges ügyelni, hogy a befolyó összegekből a fogyasztók számára a vállalkozásokkal szemben jogorvoslati lehetőséget biztosító, azt elősegítő szervezetek is részesüljenek. Ilyenek a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek és a békéltető testületek, e fórumokra gondolni kell a bírságösszegek, vizsgálati díjak újraelosztása során. 

 

 

 

 

 

Kötelező létszámbővítés: differenciálni kell az eladók szakképzettségére vonatkozó előírásokat!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nyilvánosságra került hírek szerint kötelező létszámbővítés kerül meghatározásra az áruházláncok számára az eladók létszámát illetően, valamint minimális szakképzettségi követelményeket vezetnek be a későbbiekben a fogyasztók jobb tájékoztatása, kiszolgálása érdekében. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége álláspontja szerint szükséges e tervek végrehajtásakor a fogyasztók részére kínált árucikkek és termékek típusa szerinti differenciálás az egyes szakképzettségi követelmények meghatározásakor.

 

 

 

 

 

Különösen a tartós fogyasztási cikkek, például a nagy értékű laptopok, mobiltelefonok, asztali számítógépek és egyéb műszaki termékek esetében indokolt ez. A fogyasztók körében ezek egyre inkább közkedveltek, ugyanakkor a tudatos vásárlói döntéshez szükséges információk megadása szakirányú képzettséget követel meg. A szükséges kompetenciákról történő jogalkotói döntéskor emellett számolni szükséges azzal is, hogy az eladóknak legalább az alapvető fogyasztóvédelmi ismeretekkel rendelkezniük kell. E körben pedig szükséges biztosítani, hogy el tudják határolni a fogyasztók felvilágosításához nélkülözhetetlen olyan alapvető fogalmakat egymástól, mint például a garancia (jótállás) és a szavatosság, illetve, hogy tisztában legyenek a fogyasztóvédelmi előírásokkal, a jegyzőkönyv-felvétel kötelezettségével vagy éppen a békéltető testületekhez való fordulás lehetőségével és jelentőségével. 

 

 

 

 

 

A kötelező létszámbővítés kérdése a fentiekkel szorosan összefügg, amelynek kidolgozásakor szükséges rögzíteni mindazon termékköröket, amelyek a tartós fogyasztási cikkek mellett a fentiek szerint további szaktudás meglétét feltételezik. A minimális létszámoknál pedig gondolni kell e termékkörökre és a differenciált szakképzettségek rendszerében az egyes termékköröket illetően szükséges előírni és rögzíteni külön-külön a minimális eladói létszámokat.

 

 

 

 

 

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége támogatja a fogyasztók jobb kiszolgálását és tájékoztatását eredményező későbbi előírásokat, amelyek zsinórelveinek kidolgozásakor ugyanakkor a fenti szempontokat nem lehet nélkülözni.

 

 

 

Még szigorúbb élelmiszerellenőrzések és a fogyasztók számára veszélyt jelentő kockázatok kiszűrése; a fogyasztóvédelmi bírságösszegek, vizsgálati díjak egy részének visszaforgatása a békéltető testületek, fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek részére; alapvető fogyasztóvédelmi ismeretek és a szükséges szakképzettség biztosítása az adott terméktípusokhoz illeszkedve az eladók számára – többek között ezek azok a kulcsfontosságú kérdések továbbá, amelyek figyelembe vétele elengedhetetlen.