Étolajat kért az a mesterember az alkatrészek bekenéséhez, aki bármiféle szerszám nélkül jelent meg a fogyasztónál, hogy annak közel százezer forintos ajtaját kijavítsa, ugyanis alig lehetett azt bezárni. Előtte is hatszor történt telefonváltás, SMS-ezés a panaszos és a vállalkozó között, mire az ígért szakember megjelent.

Ez után döbbenten tapasztalta, hogy a kiérkező szakember szerszámokat egyáltalán nem hozott magával. A fogyasztótól étolajat kért a szükséges részek beolajozására, mondván, hogy ez lesz a megoldás, hiszen a biztonsági ajtó alkatrészeit be kell olajozni, mert előtte sokáig tárolták azt használat nélkül. Azonban az étolaj sem segített a problémán – erre azt a választ kapta, hogy idővel be fog járódni. Végül ezt egy újabb ígéret követte egy újabb szerelési időpontra, azonban nem jött el az ígért szerelő.

 

A jótállás nem jelent kevesebbet, mint hogy a jótállási idő alatt, ha bármi probléma történik, akkor be kell bizonyítania azt a cégnek, hogy a hiba a teljesítést követően (azaz rendszerint az átadás után) következett be. Amennyiben ezt nem teszi meg, akkor köteles elsősorban ingyenesen kijavítani vagy kicserélni a terméket.

 

Arra is érdemes ügyelni, hogy megfelelő módon és azonnal bejelentse a hibát a vásárló, amint azt tapasztalja. Habár a fogyasztó be tudta mutatni az SMS-eket viszont, ha azokat kitörli, akkor már nem tudta volna igazolni, hogy a bejelentési kötelezettségének eleget tett. (Ami amúgy még megfelelő időben történik akkor, ha a bejelentésre két hónapon belül sor kerül onnantól számítva, hogy látjuk a hibát.) Ezért érdemes mindig igazolható módon, így például e-mailben, ajánlott postai levél útján bejelenteni a problémát. Ezen sok múlik akkor, ha a fogyasztó nem jut dűlőre a kereskedővel és tovább szeretné az ügyet vinni. Végül nem árt tudni, hogy a jótállás (a hétköznapokban általában garanciaként említik) alapulhat a cég saját vállalásán vagy pedig jogszabályon. Ha a vállalkozás saját döntése áll a jótállás hátterében, akkor az aszerint köti, hogy milyen feltételeket kötött ki. 

 

Nem igaz viszont már ez a kötelező jótállás esetében, amikor is az valamilyen jogszabályon alapul. Jó példája ennek a tartós fogyasztási cikkek köre, amelyekre az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet alapján egyéves kötelező jótállás vonatkozik. Ez utóbbiakhoz egy sor olyan árucikk tartozik, amelyek bizonyos vételárat meghaladnak és tipikusan tartós használatra tervezték azokat. Így ide soroljuk például a 10.000 Ft eladási árat meghaladó laptopokat, számítógépeket, mobiltelefonokat, stb. E tartós fogyasztási cikkek esetén már csak és kizárólag akkor köthető a jótállás feltételhez, ha anélkül a megfelelő üzembe helyezést nem lehet biztosítani és az nem jelent aránytalan terhet a fogyasztóra nézve. Ilyen feltétel lehet például az, ha egy gáztűzhelynél a jótállást a cég ahhoz köti, hogy szakember kösse be.

 

Ha pedig esetleg nincs jótállás a megvett termékre, akkor is a fogyasztó részére történt átadást követő hat hónapon belüli hiba esetén igazolnia kell a vállalkozásnak független szakvéleménnyel, hogy a probléma oka a vásárlást követően keletkezett. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor a fogyasztó ingyenes kijavítást vagy cserét követelhet, de ha ezeknek nem tesznek eleget, akár a pénzt is visszakérheti (ezek a szavatossági jogok, igények). Hat hónapon túli hiba esetén viszont már a fogyasztónak szükséges bebizonyítania azt, hogy a termék eleve hibás volt, amikor megkapta. Több mint két év múlva jelentkező hibánál viszont már a szavatossági igények elévülnek, azokat nem lehet érvényesíteni (ingatlan esetén ez öt év, használt terméknél pedig minimum egy év.)

 

Egy, a háztartások többségében megtalálható alapélelmiszert, a dobozos margarinokat vizsgálta legutóbb Szupermenta programjában a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). A szakemberek 17 termék komplex ellenőrzését végezték el.  Az eredmények alapján elmondható, hogy élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelőek a dobozos margarinok, 8 termék jelölésével viszont akadtak kisebb-nagyobb problémák.

 

A dobozos margarinok terén rendkívül nagy a választék a kereskedelemben. A Nébih szakemberei ezúttal 17, a vásárlók számára széles körben elérhető, ízesítés nélküli, 39 és 60% közötti zsírtartalmú margarint ellenőriztek a legújabb Szupermenta termékteszt során.

A hivatal laboratóriumaiban minden terméknek megmérték a zsír és tartósítószer tartalmát, egyes margarinoknál pedig a laktóz (tejcukor) és kazein (tejfehérje) jelenlétét is. Ezen felül az erukasav-tartalmat, fémszennyezés tekintetében pedig az ólom és réz jelenlétét is ellenőrizték, továbbá szintén sor került az omega-3, omega-6 zsírsav tartalom vizsgálatára.

A vizsgálati eredmények alapján a margarinok megfelelnek a jelölésen szereplő zsírtartalmuknak, valamint a laktózmentes jelöléseknek is. Fontos és megnyugtató tapasztalat, hogy a termékek nem tartalmaznak nehézfémeket (ólom vagy réz), ahogyan erukasavat is kizárólag határérték alatti mértékben mutatott ki a laboratórium.

A tartósítószerek használata a margarinban általánosan elterjedt és megengedett, azonban azt minden esetben jelölni kell. A vizsgált margarinokban a jelölésük alapján 13-ban használtak tartósítószert, mindnél kálium-szorbátot. A laboratóriumi eredmények alapján a tartósítószer a jogszabályban meghatározott határérték alatt volt.

4 terméken nem tüntettek fel az összetevők között tartósítószert, de ezeknél is ellenőrizték az állítás valódiságát. Két terméknél tényleg nem volt kimutatható hozzáadott tartósítószer. Két terméknél viszont kis mennyiségben kimutatható volt a szorbinsav annak ellenére, hogy csomagolásán nem tüntették fel összetevőként. Emiatt élelmiszer-ellenőrzési bírságot szabtak ki a szakemberek. A bírságok összege – az eljárási költségekkel együtt – mintegy 460.000 Ft volt.

4 esetben akadtak olyan kisebb jelölési hibák, ami miatt az élelmiszer-vállalkozókat figyelmeztetésben részesítette a hivatal. A hibák javításáról intézkedési tervet kell benyújtaniuk az élelmiszer-vállalkozóknak.

 

A dobozos margarin teszt kedveltségi vizsgálata még februárban zajlott, ahol szakértő és laikus kóstolók pontozták a termékeket „vak-kóstolásos” módszerrel. Az értékelések alapján a Líra Félzsíros margarin A-, D-, E-vitaminnal állhatott a dobogó legfelső fokára. Második helyen a Bords Eve Olívaolajjal Csökkentett zsírtartalmú margarin 4% olívaolajjal végzett, míg a harmadik helyezést a Flora Olive 39% zsírtartalmú light margarin olívaolajjal érte el.

 

A témával kapcsolatos további információk és a részletes vizsgálati eredmények elérhetők a Nébih Szupermenta termékteszt oldalán: https://szupermenta.hu/17-dobozos-margarint-teszteltunk/

 

Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

 

Több tízezer forintot adott ki a fogyasztó egy mobilalkalmazásért, amelyet később helyhiány miatt letörölt. Azt hitte bármikor újra telepítheti, ha már egyszer kifizette, és az az övé. Később hidegzuhanyként érte, hogy ezzel csak a felhasználási jogot szerezte meg és a cég bármikor megszüntetheti az alkalmazást – ahogy ez egyébként meg is történt.

 

A fogyasztó szerencséjére a vállalkozás méltányosságot gyakorolt, így visszakaphatta a pénzt, azonban könnyen pórul is járhatott volna. Hiszen a cég erre nem volt köteles és egyébként az igényét el kellett volna utasítani a szerződési feltételek tartalma miatt.

 

A fogyasztók könnyelműen ikszelnek és a mielőbbi igénybe vétel reményében automatikusan elfogadják a szerződési feltételeket, ha internetes vásárlásról van szó. Ez kiváltképp igaz a mobil alkalmazásokra, amikor is például mobiltelefonra töltenek le fizetős szoftvereket. Azon túl, hogy e digitális tartalmaknak természetesen ugyanúgy ára van, mint egy hagyományos bolti terméknek, nem árt a fogyasztóknak el is olvasni azt, amire szerződnek.

 

Ez igaz volt annak a fogyasztónak az esetében is, aki mobilalkalmazást töltött le több tízezer forintért, egy navigációs szoftvert, hozzá több külföldi térképpel. Azt hitte, hogy ezt megvásárolta és a program már az övé, ezért pedig abból sem lesz baj, ha éppen letörli, hiszen később bármikor újra telepítheti. Amikor azonban használni szerette volna, már nem volt az alkalmazás elérhető. Azzal utasították el, hogy technikai okok miatt e program támogatását már nem tudják vállalni és az alkalmazást megszüntették.

 

A fogyasztó számára csak utólag derült ki, hogy tulajdonjogot az applikációra egyáltalán nem szerzett, hanem kizárólag a felhasználás jogát vásárolta meg. Ezzel pedig a kifizetett több tízezer forintos vételárért cserébe csupán annyit vállaltak, hogy letöltheti a programot és azt felhasználhatja.

Feketén-fehéren pedig az is szerepelt a szerződési feltételek között, hogy bizonyos esetekben minden további nélkül megszüntethető a forgalmazás – ahogy arra sor is került. Ezért nem tudta a fogyasztó a programot később letölteni sem, hiába fizette ki annak felhasználási jogát már egyszer.

A fenti eset jól mutatja, körültekintéssel kell eljárni akkor is, ha például nem egy laptopot, mobiltelefont, televíziót rendel meg valaki online, hanem egy fizetős programot vagy applikációt tölt le az internetről.

 

Mindig nézzenek utána a fogyasztók, hogy ekkor mit is kapnak a kifizetett pénzért cserébe pontosan és mire szerződnek. Könnyen lehet, hogy se szeri-se száma ugyanis a kivételeknek és csak korlátozottan használhatják fel a programot.

 

Legalább ilyen fontos az is, hogy a letöltött digitális adattartalmak esetében szűkebb annak a lehetősége, hogy a fogyasztó 14 napon belül meggondolja magát és indokolás nélküli elállási jogot érvényesítsen. 

 

A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdés m, pontja alapján ugyanis, ha a fogyasztó kifejezett, előzetes belegyezésével kezdődött meg a teljesítés és a fogyasztó ekkor abba is beleegyezett, hogy elveszíti ezt a jogát, akkor később már nem gondolhatja meg magát. Ezért bír jelentőséggel mindig annak átolvasása, milyen nyilatkozatokra mondunk igent néhány kattintással.

 

A fogyasztó interneten rendelt meg egy laptopot 140.000 Ft-ért, de miután bekapcsolta, látta, hogy az rosszul jeleníti meg a karaktereket és a színeket. Visszaküldte ezért azt egy hét múlva és levelében mindössze annyit írt, hogy a termék hibás. Később szembesült csak azzal, hogy ő hiába a pénzt szerette volna visszakapni, a webáruház javítani vagy cserélni volt hajlandó a terméket.

 

A fenti esetben a webáruháznak igaza volt!

 

Ugyanis, valóban a fogyasztókat megilleti – bizonyos kivételekkel, mint például a felbontott számítógépes játékok CD- vagy DVD lemezei vagy éppen a fogyasztók egyedi utasításai alapján elkészített termékek – a tizennégy napos, indokolás nélküli elállás joga, ha internetről vásároltak. Ez azt jelenti, hogy meggondolhatják magukat az átvételtől számított tizennégy napon belül, és visszaküldhetik a terméket, ezt saját költségükön kell megtenniük. Ebben az esetben a vállalkozásnak meg kell térítenie a fogyasztó által kifizetett teljes összeget.

 

Közel sem mindegy azonban, hogy a fogyasztók hogyan és mi módon érvényesítik e jogukat, hiszen, ha nem figyelnek oda, akkor könnyen úgy járhatnak, mint a fenti esetben a vásárló. A jogszabályok szerint ugyanis a fogyasztó vagy az erre kifejezetten rendszeresített nyilatkozatminta útján vagy pedig egyértelmű, kifejezetten az indokolás nélküli elállási jogra vonatkozó írásos nyilatkozata útján gyakorolhatja ezt a jogot. Ha azonban a fogyasztó másként fogalmaz, azt úgy értheti a másik fél, hogy nem ezt a jogát érvényesíti (amely alapján rögtön a pénzvisszafizetésre lenne jogosult), hanem a termék hibája miatt tesz panaszt (amikor viszont a hiba miatt elsősorban csak ingyenes kijavítást vagy kicserélést követelhet). Ez azért lényeges, mert hiába interneten történt a vásárlás, attól még ugyanúgy megilleti a fogyasztót a tizennégy napos indokolás nélküli elállási jog mellett a termék hibája miatti szavatossági fogyasztói jogok is. Ezek közül érvényesítheti csak valamelyiket, és ezt kell mérlegelni annak a fogyasztónak, aki olyan helyzetbe kerül, hogy az átvételtől számított tizennégy napon belül romlik el az internetről megrendelt termék.

 

Értelemszerűen ebben az esetben a fogyasztó dönti el, hogy melyik jogát kívánja érvényesíteni, tény, hogy jobban jár azzal, ha rögtön a teljes összeget kéri vissza (azaz az indokolás nélküli elállási jogát érvényesíti végül). Természetesen ez is esetről esetre változhat: ha a fogyasztónak megfelelő az ingyenes javítás vagy csere, úgy bejelentheti ezt az igényét is, de utóbbi esetben számítania kell arra, hogy a kifizetett pénzt csak és kizárólag akkor kérheti vissza, ha az ingyenes javításnak vagy cserének a webáruház nem tudna eleget tenni. A fentiek miatt fontos tehát, hogy a fogyasztók egyértelműen fogalmazzanak akkor, amikor hangot adnak az adott vállalkozással szembeni igényüknek. Az is nagy jelentőséggel bír, hogy – mivel a fogyasztót ilyenkor erre nézve bizonyítási kötelezettség terheli – mindig írásban jelentsék be a fenti igényüket, lehetőleg e-mailben, hiszen az bizonyítható.

 

Végül, de nem utolsósorban az szintén fontos, hogy az átvételtől számított tizennégy nap múltán is a fogyasztók még a termék hibája miatt panaszt tehetnek a vállalkozásnál, méghozzá két évig (amelyet az átvételtől számítunk ugyancsak). Ilyenkor az úgynevezett hibás teljesítés miatt tehát elsősorban kijavítást vagy kicserélést, ennek hiányában pedig vételár-leszállítást vagy a teljes vételárat lehet kérni. 

 

Az élelmiszerkezelés higiéniájának fokozása csökkenti a koronavírus fertőződés kockázatát is, és sok tekintetben megkönnyíti életünket. Ezt szem előtt tartva a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság és a TÉT Platform kiadványt állított össze, „Konyhai higiéniai és élelmiszer biztonsági útmutató humán járványügyi veszélyhelyzet idején” címmel, mely segíti a vásárlókat a biztonságos konyhai higiéniai és élelmiszer biztonsági folyamatok kialakításában és betartásában.

 

„A konyhának kiemelkedő szerepe van otthonunkban! Legyen szó főzésről, étkezésről vagy egy kis       lazításról, a konyha a családi élet központi színtere. Érdemes tehát kiemelt figyelmet szentelnünk a tisztán tartására. Itt élelmiszereket dolgozunk fel. Akár járvány idején vagyunk, akár az átlagos mindennapokat éljük, elengedhetetlen a konyha megfelelő takarítása, főleg akkor, ha többen használják.” – mondta dr. Pleva György, a Nébih élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgatója.

A kiadvány a bevásárlás megtervezésétől kezdve, a csomagolt és csomagolás nélküli élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök és egyéb termékek megvásárlásán, szállításán, tárolásán, előkészítésén és elkészítésén keresztül, a maradékok tárolásáig és újra felhasználásáig számos jó tanácsot kínál. Ugyanakkor szót ejt a mosogatás, a hulladéktárolás, a konyhai kisgépek higiéniája és általában a konyha, mint élettér fokozott tisztántartásának fontosságáról is.

A táplálkozással kapcsolatos tévhitek ilyenkor különösen károsak lehetnek, ezért csatlakozott a kiadvány szerkesztéséhez a TÉT Platform. Antal Emese dietetikus, szociológus szerint az átgondolt, tudatos táplálkozás és az élelmiszerek megfelelő ismerete társadalmi szinten is hasznos: „Ha pánikreakció és felhalmozás helyett a szakértők tanácsai alapján tájékozódunk, és kreatívan, a rendelkezésünkre álló élelmiszereket változatosan felhasználva állítjuk össze étrendünket, akkor nemcsak egészségesek maradhatunk, hanem a veszélyhelyzet élelmiszeripari és -kereskedelmi hatását is csökkenthetjük” – fogalmaz a TÉT Platform szakmai vezetője.

A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke, Prof. dr. Rurik Imre szerint a mostani veszélyhelyzet idején is sokaknak segíthet a fontos és gyakorlatias konyhai tanácsokat összegző kiadvány: „A táplálkozás alapvető élettani folyamat, amely nagyfokban befolyásolhatja egészségi állapotunkat. A mostani járványhelyzetben a szervezet védekezőképességének fenntartásában felértékelődik a változatos táplálkozás, a megfelelő konyhai higiénia, elkerülendő az ételfertőzés miatti megbetegedést, vagy kórházba kerülést” –  mondja a neves szakmai társaság vezetője.

A hatóság munkatársai bíznak benne, hogy a Konyhai higiéniai és élelmiszerbiztonsági útmutató járvány idején című kisokosban fellelhető témák hasznos és megfontolandó gyakorlati tippeket adnak nemcsak a konyha terén kezdők számára, hanem a már rutinosabb háziasszonyok is találhatnak olyan új ismereteket, amelyeket a mindennapok során is hasznosíthatnak.

A kiadvány letölthető a Nébih weboldaláról https://portal.nebih.gov.hu/koronavirus, az Ételt csak okosan! kampány weboldaláról (eteltcsakokosan.hu/szakertovalaszol/konyhaiutmutato), illetve a http://nebihmondja.hu weboldalról.

 

Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

 

Évek óta folyamatosan szigorodtak a termékbemutatók szervezésére vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályok. Ezek alapján kötelező ügyfélszolgálatot fenntartaniuk, így például a fogyasztóknak panaszaik bejelentésére lehetőséget kell biztosítani személyesen, telefonon, írásban és elektronikus úton is. Sőt akár személyes ügyintézésre is foglalhatnak időpontot. Ezzel együtt tilos kölcsönszerződést aláíratni a termékbemutatókon, valamint tilos a termékbemutatók reklámja során ajándéksorsolásra, nyereményre vagy más vagyoni előny biztosítására hivatkozni.

 

Bizonyos vállalkozások azonban még mindig a fogyasztók kárára működnek

 

Bizonyos vállalkozások reagáltak a jogalkotói megkötésekre és szigorításokra, és most már nem termékbemutatóra, hanem ingyenes egészségügyi szűrésekre invitálják a fogyasztókat telefonon és kijelentik számukra előzetesen, hogy az érintett rendezvényen nem kerül sor semmilyen termék bemutatására, vagy előadás tartására, hanem csupán díjmentes egészségügyi vizsgálat történik a helyszínen. A fogyasztók a telefonhívást követően ellátogatnak a vizsgálat helyszínére, amely környezetében is és az ott dolgozókat illetően is valamilyen egészségügyi szolgáltatói környezetet tükröz. Fehér ruhás személyzet, „orvosok” fogadják az érintetteket, és különböző műszerekkel vizsgálják a vizsgálatra ellátogató fogyasztót, ott különböző, a fogyasztó által nem ismert „orvosi eszközökkel” („lágylézer készülék, „lézer karkötő”, „háromszög alakú mellkasra helyezendő, szívvizsgálatra szolgáló eszköz”, stb.) kerül sor a vizsgálatra. Ennek eredménye kiértékeléséig a fogyasztónak rendre meg kell hallgatnia egy előadást a korábbi ígéretek ellenére, ahol bemutatják számára a termékeket. Ezt követően az eredmények közlése útján veszik rá a panaszost a szerződés megkötésére úgy, hogy a megállapított „egészségügyi bajra, gondra” kizárólag a bemutatásra került terméket kínálják egyedüli megoldásként. Ezen árucikkek vételára továbbra is több százezer forint, így a panaszosok nem tudják általában azt fedezni megtakarításaikból. Az egyértelmű jogszabályi tilalom ellenére több esetben ott helyben, a rendezvényen sor került a kapcsolt hitelszerződés („áruvásárlási kölcsön”) megkötésére is.

További probléma a bizonyos esetekben feltehetően megtévesztő tartalmú információk közlése, miszerint a fogyasztót orvos végzettségű személyek vizsgálják meg.

 

Egyes cégek még mindig korlátozzák az indokolás nélküli elállási jog érvényesítését

 

Külön kell szólni végül bizonyos termékbemutatós cégek azon gyakorlatáról, miszerint automatikusan elutasítják az indokolás nélküli elállási jog gyakorlását a szerződés székhelyen, telephelyen vagy üzletben történő megkötésére való hivatkozással.

 

A fogyasztókat árubemutatóra hívják, akik pedig a szerződéskötés körülményei alapján azt feltételezik, később bármilyen probléma esetén élhetnek a tizennégy napos indokolás nélküli elállási joggal. E vélekedés alapja, hogy az érintett jogügyletek megkötésének helyszíne például egy társasházi lakás vagy – ahogy az tűnik – egy egészségügyi szolgáltató központ, ami olvasatukban nem felel meg az üzletekkel szemben általában támasztott követelményeknek.

 

Ennek ellenére később igényük elutasításra kerül, ha vissza kívánják adni a terméket az átvételt követő tizennégy napon belül. Indokként pedig az szerepel, hogy a szerződést jogi értelemben véve a vállalkozás üzletében írták alá, mivel az érintett lakás vagy egyéb helyiség a cégbírósági nyilvántartásban bejegyzett székhelyként, telephelyként szerepel avagy ezt (az üzletben történő vásárlás tényét) a szerződésben előre írásban kikötötték.

 

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége több hete kezdeményezte a Fogyasztóvédelmi Tanács összehívását. Meggyőződésünk, hogy a vállalkozói érdekvédelmi szervezeteknek egy olyan magatartási kódexet kell megalkotniuk, és elfogadtatni az általuk képviselt vállalkozásokkal, önkéntesen alávetve magukat ezen előírásoknak, melyek gátat vetnek a további áremelkedéseknek. Kiszámítható, átlátható árképzést vezetnek be, amelyek nemcsak a járvány idején, hanem azt követően is érvényesítenek. Vállalkozások nélkül nincs fogyasztóvédelem. De a fogyasztóvédelem a fogyasztókról szól.

 

Csak őszintén és mindenfajta részrehajlás nélkül. Lehet-e egyáltalán a mostani járvány idején ilyet felvetni, esetleg kérdezni? Meggyőződésem, hogy lehet és kell a fogyasztóvédelem szempontjából is!

 

Mit jelent ez a fogyasztók, fogyasztóvédelem szempontjából? A fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek részéről?

A színfalak mögött is már nagyon régóta küzdünk azért néhányan, hogy jobb láthatóbb eredmények legyenek. Vannak olyan fogyasztóvédelmi szervezetek, akik meg se mernek szólalni, vagy mert félnek, hogy milyen hatást váltanának ezzel ki, vagy egyszerűen azért, mert már beletörődtek mindenbe, elfáradtak. Vagy mert csak azért: véleményük szerint minden rendben van.

 

Szerintünk nincs. Most nem arról fogok írni, hogy minden szakmai érvet a kukába dobva, minden előzetes egyeztetés nélkül tavaly a békéltető testületek átalakítását úgy vezényelte le a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, hogy mindent magához vont, fittyet hányva az uniós rendelkezésekre egy egyszerű jogszabály módosítással – amihez természetesen partnereket is talált. Nem arról szeretnék írni, hogy a fogyasztókat érintő békéltető testületi eljárásra vonatkozó országos eljárási szabályzat, amit 2020. február végén fogadtak el: a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseibe ütközik. Nem arról szeretnék írni, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a területi felügyelőségekkel karöltve több évvel ezelőtti megszüntetése óriási szakmai hiba volt. Nem arról szeretnék írni, hogy egy jól működő hatósági rendszer megszűnése mellett, egy nagyon felkészült szakembergárda került lényegében egyik percből a másikba döntési helyzetbe, hogyan tovább. Nem arról szeretnék írni, hogy a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek ellehetetlenítése még, ha nem is ez a kormányzati szándék, de már lényegében kész tény. Nem arról szeretnék írni, hogy 2020. június 1-től megszűnnek a szervezetek támogatása, pontosabban semmilyen pályázat kiírásról nincs tudomásunk és sorolni lehetne tovább a példákat. Nem arról szeretnék írni, hogy a korábban kiírt pályázatok nem voltak összhangban a fogyasztóvédelmi törvényben leírtakkal, azokkal a törvényi előírásokkal, melyek ezen szervezetek feladatait kijelölték.

 

Nem arról szeretnék írni, hogy mindezektől függetlenül és szerencsére a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi fogyasztóvédelme példaértékű lett, hasonlóan a Gazdasági Versenyhivatal fogyasztóvédelmi tevékenysége is valóban a fogyasztókat védi, hanem arról szeretnék írni és kiáltani, ami ellen az elmúlt időszakban csak a fogyasztók emeltek szót, ők hangoztatták a véleményüket: valamit kezdeni kell a brutális mértékű áremelkedésekkel!

 

Ez fogyasztóvédelmi kérdés! Ha kell, egyes területeken már kipróbált és sikeres unortodox kérdéseket is napirendre kell tenni. És most nem arra a hentesre kell gondolni, aki brutális módon megemelte az árat, és akkor jött a hír, hogy a fogyasztóvédelem lecsapott. Sokkal többről van szó! Hiszen lassan minden áru, termék, szolgáltatás ára drasztikus módon emelkedik. 

 

A fogyasztók ezidáig teljesen eredménytelenül szóltak, a másik oldalról egyszerűen elhessegetve a fogyasztók problémáját azzal, hogy ez természetes, így működik a piacgazdaság vagy akár azt az egyszerű indokot felhozva: ez van, el kell fogadni: vásárolj máshol. Illetve azt is lehetett olvasni, hogy a fogyasztóvédelem folyamatosan ellenőriz, és nézi az árakat, ahol indokolt ott pedig fellép. Arról most nem is érdemes szólni, hogy egyáltalán ki mit ért ma fogyasztóvédelmen Magyarországon.

 

 

Lehet-e egyáltalán valamiben, valakiben bízni?

Beletörődjünk vagy küzdjünk?  

 

Az biztos, hogy amikor úgy érezzük, hogy teljesen reménytelen, akkor mi is visszalépünk, és kivárunk. Csak ez az idő ne legyen nagyon hosszú.

 

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége több hete kezdeményezte a Fogyasztóvédelmi Tanács összehívását. Meggyőződésünk, hogy a vállalkozói érdekvédelmi szervezeteknek egy olyan magatartási kódexet kell megalkotniuk, és elfogadtatni az általuk képviselt vállalkozásokkal, önkéntesen alávetve magukat ezen előírásoknak, melyek gátat vetnek a további áremelkedéseknek. Kiszámítható, átlátható árképzést vezetnek be, amelyek nemcsak a járvány idején, hanem azt követően is érvényesítenek. Vállalkozások nélkül nincs fogyasztóvédelem. De a fogyasztóvédelem a fogyasztókról szól.

 

„Nem rendeltetésszerű használat miatt a garancia megszűnt, mivel a porszívóban hajszálat találtunk” – állt a fogyasztónak címzett egysoros levélben, aki korábban közel 25.000 forintért vásárolt porszívót. Megvonhatja-e csak úgy a vállalkozás a kötelező garanciát? Milyen kötelezettségek terhelik ilyenkor a céget?

 

A konkrét esetben a fogyasztó internetről nézett ki magának egy porszívót, közel 25.000 Ft értékben, azt meg is vette.  Azonban már három használat után elromlott, és hiába jelezte ezt a webáruháznak, azt mondták neki, hogy az garanciában nem javítható, mert benne hajszálat és földet találtak, és a jótállási jegy szerint a jótállás (azaz a garancia) nem vonatkozik a rendeltetésszerűtlen használat esetére. Csak hétezer forint ellenében vállalták volna a javítást, amit természetesen a fogyasztó kifogásolt.

 

A fenti ügy jó példa arra, hogy a webáruháznak nem volt igaza, hiszen a porszívó tartós fogyasztási cikknek minősül 10.000 Ft eladási ár felett, mint sok minden más egyéb, hasonló termék is (10.000 Ft eladási ár feletti mosógépek, szárítógépek, hűtőszekrények, mosogatógépek, stb.). Emiatt a termékre ugyanis kötelező, egyéves jótállás vonatkozott, ami pedig jogszabály folytán jár, és az nem köthető feltételhez, csak nagyon szűk körben. A többletfeltétel kikötésére ugyanis csak akkor van mód, ha az árucikk megfelelő üzembe helyezése más módon nem biztosítható és ez az előírt többletkövetelmény a fogyasztó számára nem jelent aránytalan terhet. A porszívó azonban egyáltalán nem számít ilyen árucikknek és a jótállás ez esetben egyáltalán nem köthető feltételhez úgy, mint arra a webáruház hivatkozott. A szóban forgó esetben tehát – a kötelező jótállás miatt – be kellett volna bizonyítania azt a vállalkozásnak, hogy a hiba oka ténylegesen a nem rendeltetésszerű használat miatt következett be, így pedig nem elég erre egy e-mailben, néhány sorban csupán hivatkozni. Mivel pedig a vállalkozás nem tett eleget a jótállás folytán fennálló bizonyítási kötelezettségnek, a fogyasztó megalapozottan kérte a vállalkozástól, hogy ingyen javítsák meg, ennek hiányában cseréljék, vagy pedig ha ezt sem teljesítik, akkor adják vissza a fogyasztónak a teljes vételárat.

 

Az ilyen és ehhez hasonló példákban, amelyekben tartós fogyasztási cikknek minősülő termékekről van szó, nem árt, ha tudják a fogyasztók, hogy jótállási jegyet kell kapniuk a termékhez, méghozzá külön kérés nélkül. Ha esetleg azt nem adta át részükre a vállalkozás, vagy pedig odaadta, csak rosszul töltötte ki, attól még ugyanúgy érvényesíthetik a jótállásból fakadó jogaikat (elsősorban: ingyenes kijavítás vagy kicserélés, vagy ha ezeket nem teljesítik, akkor vételár-leszállítás vagy a teljes vételár visszatérítése). Jótállási jegy hiányában a jótállási jogokat a vásárlásról kapott bizonylattal (számla-nyugta) is érvényesíteni lehet, hiszen ezzel bizonyítani tudják, hogy szerződést kötöttek korábban a céggel. Fontos azt is tudni, hogy ha a meghibásodott tartós fogyasztási cikk, amire kötelező jótállás vonatkozik, rögzített bekötésű vagy pedig súlyosabb 10 kg-nál, akkor – gépjárművek kivételével – azt az üzemeltetés helyén (tehát a fogyasztó otthonában) kell megjavítani. Ha a helyszínen pedig az érintett árucikk mégsem lenne javítható, úgy annak le– és felszereléséről, valamint az el- és visszaszállításról a vállalkozásnak kell gondoskodnia, saját költségén!

Dr. Geri István írása: Mottó: Nézzünk a dolgok mélyére, hogy felfedjük a lényeget!

 

A kérdésre gondolkodás nélkül könnyen rávágjuk: Ami a boltokban kapható az 100 %-ban jó, egészséges és biztonságos. Igen, biztonságos a biztonság ma elfogadott definíciója és az annak megfelelő értékelés szerint. A definíció szerint általánosan akkor tartjuk ugyanis biztonságosnak a terméket, ha az a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használat mellett csak a rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti. Itt tehát a hangsúly a legkisebb mértékű veszélyeztetésen van. Ha a definíciót végiggondoljuk, akkor ez azt jelenti, hogy csak gondos vizsgálódás után találunk 100 %-osan egészséges élelmiszert, mert fennáll egy kismértékű veszélyeztetés.

 

A lényegi kérdés tehát az, hogy a legkisebb veszélyeztetésnek vajon milyen a mértéke, vagyis hogy hol került meghúzásra az elfogadhatóság mértéke. Erre keresünk választ, és kell keresni minden fogyasztónak a vásárlásai során, ha fontos számára az egészsége.

 

Ebben az írásban bemutatok egy élelmiszert és vizsgálom az összetételét a minőség tükrében, a veszélyforrásokat, amelyeket a gyártás során benne hagytak, ill. tudatosan beleépítettek. A példaként kiragadott és elemzett termék egy kacsa és sertésmájas.

 

Először tekintsük át a vonatkozó szabályozás lényegét!

Az EU és a magyar szabályozás szerint a fenti élelmiszeripari terméken fel kell tüntetni az összetevőket, mégpedig oly módon, hogy az első helyen azt az összetevőt kell megadni, amelyből a legtöbbet tartalmazza a termék, a többi összetevőt pedig ezt követően csökkenő mennyiségi sorrendben. Ezen adatokon túl a címkén közölni kell a termék átlagos tápértékét: energia, zsír (telített zsír), szénhidrát (cukor), fehérje és só tartalmát.

 

A vizsgált kacsa és sertésmájas elnevezésű termék összetétele a címke szerint: sertészsír, ivóvíz, kacsamáj (16%), sertéshús, sertésmáj, sertésbőrke, TEJ, nitrites pácsó (étkezési só, tartósítószer: nátrium-nitrit), stabilizátorok (szentjánoskenyérliszt, karragén, kálium-klorid), cukor, fűszerkészítmény (fűszerek és fűszerkivonatok, aroma, dextróz, ízfokozók: nátrium-gutamát, dinátrium-5′-ribonukleotidok; só), aroma.

 

Látható, hogy a termék tartalmaz olyan anyagokat, amelyekről a mindennapi fogyasztó nem is hallott (pl. karragén) vagy ha hallott is róla, nem ismeri teljes körűen a hatását (pl. nitrites pácsó). Igaz, a fogyasztónak lehetősége van az információ beszerzésére, igénybe véve különböző forrásokat (gyors és hasznos az Internet használata), de általában ezt kevesen teszik meg.

A termék megítélése szempontjából fontos megismerni az egyes összetevők szerepét, ezért először ezt mutatom be.

 

-Sertészsír: Természetes anyag, zsírsavak észtere, magasabb az energiatartama, nem utolsó szempont, hogy olcsó, ezért töltőanyag-szerepet is játszhat, mint ahogy ennél a terméknél is valószínű.

 

-Ivóvíz: A legolcsóbb komponens. Minél több vizet tartalmaz a termékben, az annál gazdaságosabb, olcsóbb. Rendelkezésre állnak a technológiai megoldások, hogy sok vizet vigyenek be egy termékbe (még zsíros rendszerbe is), majd stabilan ott tartsák.

 

-Kacsamáj (16%): A legfontosabb és jellemző összetevő, hiszen a termék karakterét határozza meg. Ez esetben a gyártó megadta a koncentrációját, amely alapvetően fontos a többi összetevő mennyiségének/koncentrációjának számításához/becsléséhez.

 

-Sertéshús: Magas fehérjetartalma miatt értékes összetevője a terméknek.

 

-Sertésmáj: Jellegénél fogva kiegészíti a kacsamájat.

 

-Sertésbőrke: Olcsó melléktermék, amelyet feltárnak. Előnyös, mert kollagén tartalma miatt jó hatással van az izületekre.

 

-Étkezési só és nátrium-nitrit a nitrites pácsóban: Az étkezési sónak ismert, hogy tartósító hatása van.  A nátrium-nitritnek (E250) több szerepe van, egyrészt megakadályozza a Clostridium botulinum baktérium elszaporodását, másrészt gátolja a hemoglobin lebomlását, ezzel a hús színének a pirosasról szürkésre változását azáltal, hogy maga oxidálódik, és ezáltal a hemoglobint védi, (ez a változás rontja a termék eladhatóságát), harmadrészt fokozza a különböző aromák érvényesülését, végül negyedrészt vízmegkötő hatása révén a füstölt hústermékek (kolbászfélék) hosszabb ideig puhábbak maradnak.

 

-Szentjánoskenyérliszt a stabilizátorok között: A szentjánoskenyérliszt (E410) poliszacharid (szénhidrát), amelyet térfogatnövelőként, stabilizálóként, valamint emulgeálószerként alkalmaznak. Esetünkben lényeges szerepe az, hogy a termékben lévő nagy mennyiségű vizet képes megkötni és azt a zsíros rendszerben megtartani, vagyis a kacsa és sertésmájas termék nem enged levet, homogén marad és megtartja az eredeti állagát.

 

-Karragén a stabilizátorok között:  A karragén (E407) poliszacharid (szénhidrát), a vörös moszat csoportjába tartozó tengeri hínár kivonata, egyrészt térfogatnövelőként gélt alkotva rendszerben tartja a vizet, ezzel stabilizál, másrészt technológiai segédanyagként viszkozitási jellemzőjénél fogva könnyűvé teszi a pépes termék töltését a dobozba, mert erő hatására folyékonyabbá válik, de a beöltést követően a rugalmas, kemény állag visszaáll.

 

-Kálium-klorid a stabilizátorok között: Élettanilag fontos, alkalmazása előnyös.

 

-Cukor, TEJ, fűszerek és fűszerkivonatok: Ismert anyagok, a cukor energiaforrás és az íz beállításában is szerepet játszik. A tej fehérjeforrás, de szükséges tudni azt is, hogy van, akinek intoleranciája van bizonyos benne lévő cukorra és fehérjékre. A fűszerek és fűszerkivonatok nem leírtak, ezért nem minősíthetőek.

 

-Aroma:  Nem ismert, hogy milyen aromáról van szó, ezért nem minősíthető.

 

-Dextróz: Egyszerű szénhidrát (szőlőcukor), fontos élettani szereppel. A termékben feltehetően mesterségesen, a keményítő lebontásával előállított formája található. Ellentmondásos, hogy itt szerepel, nem pedig a cukornál, pedig maga is cukor.

 

-Nátrium-gutamát, dinátrium-5′-ribonukleotidok ízfokozóként: A vegyületek szerepe az íz fokozása, amelyre azért van szükség, mert a termék kevés májat tartalmaz – költségcsökkentés miatt.

 

-Só: Hatása közismert. Ugyanakkor nehezen magyarázható, hogy kétszer szerepeltetik a konyhasót, először egy részét tartósítószerként, majd a maradékot ízfokozóként is.

 

-Aroma: Nem ismert, hogy milyen aromáról van szó, ezért nem minősíthető. Véleményem szerint indokolatlan, hogy kétszer megadják, itt is, holott korábban már feltüntették az aromát összetevőként.

 

Függetlenül attól, hogy a címkén nem közölték a termék pontos összetételét, az egy több-ismeretlenes egyenlet megoldásával elegendő pontossággal kiszámítható, ill. megbecsülhető. Ehhez a művelethez felhasználtam a címkén feltüntetett adatokat, az összetevők sorrendjét, a kacsamáj %-os mennyiségét, a termék átlagos tápértékadatait, továbbá egyéb táblázatokban megtalálható olyan adatokat, amelyek az egyes összetevők zsír, víz, szénhidrát és fehérje értékeit tartalmazzák.

 

Számításaim szerint a termék domináns összetevőinek koncentrációja megközelítően az alábbi:

 

Sertészsír        27 %

Ivóvíz             23 %                                                                                

Kacsamáj        16%                                                                                     

Sertéshús        9 %    

Sertésmáj        8 %                                                                          

Sertésbőrke     6 %                                                                                      

Tej                   5 %

 

Figyelemre méltó, hogy a termék mintegy 50 %-át a sertészsír és a víz teszi ki, ezért felmerülhet bennünk az a gondolat, hogy talán a valósághoz közelebb állna, ha a terméket májjal ízesített vizes disznózsírnak nevezték volna el. Hogy mégis miért nem így történt? Talán azért, mert akkor senki sem venné meg.

 

A következőkben vizsgáljuk meg azt, hogy a termék összetevői milyen hatással vannak egészségünkre. Érdekes eredményre jutunk. A következőkben csak az egészségre ártalmas komponensekről fogok írni.

 

Nátrium-nitrit a nitrites pácsóban. A nitrit méreg. A gyomorban a nitritekből káros nitroaminok képződhetnek, melyeknek rákkeltő hatást tulajdonítanak. A nitrit erős oxidálószer, s a reakcióban nitrát keletkezik, amely ugyancsak méregnek minősül.

 

Ezután felmerülhet a kérdés: A gyártó a termék tartósítását miért nem más módon oldotta meg? Más technológiák is rendelkezésre állnak a biztonságos tartósításhoz. A válasz egyszerű. A gyártó számára fontosabb a szép, csalogató pirosas szín elérése, mint az, hogy a mérgező anyagot kihagyja. Az eladhatóság növelése fontosabb volt számára a fogyasztó egészségénél.

 

Karragén. Tudományos kutatások kimutatták, hogy káros hatása van az egészségre, egyrészt növeli bizonyos rákok (vastagbél) kockázatát, másrészt negatív hatással van a gyomor-bélrendszerre (vastagbélgyulladás), harmadrészt pedig inzulinrezisztenciát is kiválthat.

 

Igaz, hogy már régen használják élelmiszerekbe, kozmetikumokba, de most már eléggé fejlett a tudomány és eléggé sok adat van ahhoz, hogy elhagyjuk.

 

Nátrium-gutamát, dinátrium-5′-ribonukleotidok, mint ízfokozók. A nátrium-gutamát (E621) lassan ölő méreg, ritkán okoz látványos tüneteket, hatása széleskörű. Szerepe megtalálható az elhízásnál, a cukorbetegségnél, a metabolikus szindrómánál és az idegek lassú sorvadásánál. A dinátrium-5′-ribonukleotidok (E635) egy keverék, asztmásoknak, köszvénytől szenvedő embereknél problémát okoz.

No, de miért nem figyelmeztetnek erre a veszélyforrásra a címkén? Egyébként, ha lenne a termékben elég máj, ízfokozóra nem lenne szükség.

 

Aromák. Az összetétel-listán két helyen is szerepel aroma, – indokolatlan, hogy külön-külön – mindennemű további ismertetés nélkül így adják meg. Közismert, hogy az aromák nagy része allergén tulajdonságokkal rendelkezik.

 

Összegező értékelés és következtetések

 

Az élelmiszerek az eladást támogató, szép, esztétikus, szemrevaló csomagolásban kínálják magukat a polcokon. ettől sokkal fontosabb a minőség. A minőséget képezi egyrészt a bel tartalom, az összetevők kiválósága, másrészt a termék biztonsága, egészségessége.

 

Ha kifogásoljuk a termék minőségét, akkor a gyártónak mindjárt van több, előre megalkotott indoka:

A bel tartalom esetén az, hogy ezt a területet jogszabály vagy előírás nem szabályozza, nincs rá előírás és egy termék megalkotása a gyártó feladata. A következő indok az, hogy azért ilyenre csináljuk, mert a fogyasztók ezt szereti, ezt igénylik. Ez csak félig igaz és álságos érvelés (kommunikációs szakemberek jól átgondolva találták ki), mert a fogyasztó szívesebben megvenné a jó minőségű, értékes terméket, amelyben nincs ilyen sok sertészsír és víz, hanem helyette értékes máj, mint ahogy gyártanak és kaphatóak is ilyen termékek. Az értéktelen összetevők álcására éppen a nem egészséges adalékanyagok szolgálnak, pl. színjavítás vagy az íz fokozása.

Az egészségkárosító adalékanyagok esetén pedig az indok az, hogy mi betartjuk az előírásokat, csak olyan és annyi adalékanyagot használunk, amilyet és amennyit a jogszabály megenged. A termékünk ezért biztonságos is. A gond az, hogy sokszor a gyártói lobbi nyomására engedik meg a jogalkotók a mérgező, egészségkárosító anyagok használatát. Attól, hogy csak kis mennyiség használatát engedélyezik, azért még az adalékanyag mérgező és egészségkárosító – csak nehezen bizonyítható és érhető utol, mert a hátrányos következmény, az egészségkárosodás csak hosszabb idő után jelentkezik. Akkor pedig a bizonyítás…

 

Ezért a fogyasztó nem tehet mást, mint elolvassa a kiválasztott terméken megtalálható tájékoztatást és utána néz a számára nem ismert vagy érthető információnak, majd ezt követően dönt a vásárlásról.                                                                                                                                                                  

 

Amennyiben meghibásodik egy termék, a szavatossági, jótállási igények rendezése során gyakran azt tapasztaljuk, hogy hetekig-hónapokig eltart a termék javítása, cseréje. Sőt pár napon belüli újabb meghibásodás esetén a legtöbb esetben ismét csak javításra számíthatunk, esély sincs a termék cseréjére, vagy a vételár visszatérítésére.

 

A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) normaszövegében mindössze annyi szerepel, hogy a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a szavatossági, jótállási igény alapján a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb 15 napon belül elvégezze.

 

Tapasztalataink szerint a lehető legritkább esetben valósul meg az, hogy a fogyasztó részére 15 napon belül megtörténjen a javítás vagy a csere. Azokban az esetekben ugyanis, amikor a vállalkozás szakértői véleményt kíván beszerezni, mert maga nem tudja eldönteni, hogy valóban hibás teljesítés történt-e, szinte minden esetben hosszabb időt vesz igénybe a panasz elbírálása, és csak ezt követi a tényleges javítás, vagy a csere. Műszaki cikkek esetében pedig sor sem kerül szakértői vélemény beszerzésére, csak a szakszerviz/hivatalos javítószolgálat nézi meg a terméket és dönti el, hogy javítja, vagy elutasítja a fogyasztói panaszt, ad absurdum még a jótállást is megvonva.

 

Ugyanez a helyzet a rögzített bekötésű, vagy egyéb olyan termékek kapcsán, melyeket a helyszínen kellene javítani, hiszen a hiba bejelentését követően jó pár nappal lehet csak időpontot egyeztetni a szerelőkkel.  A helyszíni kiszállást, hibafeltárást követően derül csak ki a szerelő számára, hogy milyen alkatrészre lenne szükség, akkor történik az alkatrész megrendelése, így esély sincs arra, hogy gyorsan megtörténjen a hiba elhárítása.

 

A fogyasztók nagyon gyakran arról számolnak be, hogy a vállalkozások meg sem említik ezt a 15 napos határidőt, hanem arról tájékoztatják őket, hogy minimum 30 nap áll rendelkezésükre a panasz elbírálására.

 

Műszaki cikkek javítása esetében még mindig mindennapos probléma az alkatrészhiány, vagy az erre való hivatkozás, és extrém esetekben akár 90 napon túl is elhúzódik mosógép, vagy hűtőszekrény javítása. Ezekben az esetekben a vállalkozások egyáltalán nem veszik figyelembe a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) azon rendelkezését, miszerint a vállalkozásoknak figyelembe kell vennie az adott
igény teljesítésével a fogyasztónak okozott érdeksérelmet.

 

Amennyiben nem sikerül 1-2 héten belül beszerezni egy alkatrészt, akkor a vállalkozásnak ki kellene cserélnie a terméket a fogyasztó részére, ez azonban a legritkább esetben fordul elő. Tapasztalataink szerint ameddig csak lehet, húzzák a vállalkozások az időt, hiszen sok esetben aránytalan többletköltséget okozna nekik a termék cseréje. Így azonban a fogyasztó akár hónapokig nem tudja használni a meghibásodott műszaki cikket, és nem jellemző a magyar háztartásokra, hogy több hűtőszekrény, mosógép álljon egy család rendelkezésére.

 

A javítás idejére viszont a vállalkozások nem biztosítanak csereterméket, ilyen jogszabályi kötelezettségük nincs, tehát a fogyasztó kénytelen várni, érdekei egyértelműen sérülnek.

 

A javítások kapcsán sok esetben felmerül az a hivatkozás a vállalkozások részéről, hogy három alkalommal javíthatják a meghibásodott terméket, és csak utána kötelezhetők a cserére. A vonatkozó jogszabályok ugyanakkor nem tartalmaznak ilyen lehetőséget/előírást a vállalkozások részére.

 

A Ptk. kijavítást, kicserélést említ és nem javítgatást, cserélgetést. Jogi álláspontunk szerint megengedhetetlen az a gyakorlat, hogy ugyanazon hiba kapcsán is többször próbál javítani a vállalkozás, ahelyett hogy az első sikertelen javítást követő újabb ugyanazon hiba felmerülésekor kicserélné a terméket. Természetesen előfordulhat, hogy a javítást követően más hibajelenséget tapasztal a fogyasztó, ekkor nincs akadálya az újbóli javításnak. Telefonok esetében azonban érdekes kérdéskör a szoftverfrissítés, hiszen ezzel a lehetőséggel akár 6-7 alkalommal is élnek a javítószolgálatok állítva, hogy az nem minősül javításnak.

 

A nem megfelelő tájékoztatás mindennapos, még mindig sok helyen arról adnak információt a fogyasztóknak, hogy a vásárlást követően csak 3 napig lehet a forgalmazóhoz fordulni, ha meghibásodik a termék és utána már csak a javítószolgálathoz fordulhatnak bejelentésükkel. Ezzel teljes mértékben félreértik a 3 munkanapos csere fogalmát. A fogyasztónak ugyanis természetesen joga van bármikor bejelenteni panaszát közvetlenül a forgalmazónál és nem csak a vásárlást követő pár napon belül. Ráadásul a javítószolgálatnál kizárólag javítási igénnyel léphetnek fel a fogyasztók, minden más igénnyel (csere, árleszállítás, vételár visszatérítés) a forgalmazót kell keresniük.

 

Ezzel összefüggésben arról is beszámolnak a fogyasztók, hogy a javítószolgálat nem értesíti a forgalmazót arról, hogy történt hiba bejelentés, és egy újabb meghibásodásnál, ha közvetlenül a forgalmazóhoz fordulnak, még nekik kell bizonyítaniuk, hogy már volt javítva a termék. Pedig az NGM rendelet előírja, hogy ha a fogyasztó kijavítás iránti jótállási igényét közvetlenül a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál kívánja érvényesíteni, a javítószolgálat köteles a vállalkozást haladéktalanul értesíteni a jótállási igény bejelentéséről.

 

Szintén mindennapos probléma műszaki cikkek, leginkább telefonok, tv készülékek esetében, miszerint a forgalmazó csak akkor hajlandó kicserélni a meghibásodott készüléket, ha a javítószolgálat kiállít egy csereigazolást. Ilyen iratot a jogszabály nem ismer, így nem is lehet követelni azt a fogyasztótól.

 

A forgalmazók gyakran arra hivatkoznak, hogy nekik senki nem fogja megtéríteni a kárukat, ők nem tudják visszaküldeni a terméket a nagykereskedőhöz, vagy gyártóhoz. A fogyasztónak azonban nincs, és nem is kell, hogy legyen rálátása, hogy egy vállalkozás hogyan tudja érvényesíteni a hibás teljesítés kapcsán felmerült kárát, amire egyébként szintén megvannak a jogszabályok.

 

Létezik olyan gyakorlat is, amikor a vállalkozás elismeri a hibás teljesítést, azonban a cserével nem foglalkozik, akkor sem, ha egyébként rendelkezésre áll még a termékből, hanem visszaadja rögtön a vételárat. Azt gondolhatnánk, hogy ez milyen fogyasztóbarát hozzáállás, azonban sok esetben a korábban akciósan megvásárolt terméket már nem tudja újból megvenni a fogyasztó, míg csere esetén hozzájutna ugyanahhoz a termékhez.