A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakemberei gyermekjátékokat vizsgáltak. Az ellenőrzés során 81 fajta termékből történt mintavétel, ebből 48-féle termék esetében volt megállapítható, hogy veszélyt jelentenek a gyermekekre nézve. Ezen termékek magukban hordozzák a fulladásveszély, szemsérülésveszély, illetve a tartós egészségkárosodás kockázatát.

Az éves témavizsgálat során termékkategóriák szempontjából a legtöbb kifogásolt  termék (29-féle) a játékbabák és más PVC anyagú játékok közül került ki, melyekben a tiltott ftalát-tartalom jelenléte okozhat súlyos kockázatot. Egyes ftalátok felhasználása tiltott a gyermekeknek készült játékokban, ennek ellenére a műanyagok puhítására sok esetben felhasználják. Ha a kisgyermek a szájába veszi a terméket, akkor annak anyagából ezek a veszélyes vegyületek a nyállal kioldódhatnak, és a szervezetbe juthatnak.

Mágneses játékok esetében vizsgálat alá került, hogy a mágnesek vagy azok darabjai könnyen eltávolíthatóak-e, illetve mekkora mágneses erővel rendelkeznek. Ha a gyermek lenyeli azokat, a belekbe jutva két erős mágnes összetapadhat úgy, hogy a belek elzáródását, perforációját okozhatják. 5 fajta játéknál merült fel ilyen kockázat.

Játék babakocsik esetében a vizsgálatok a biztonságos használatra irányultak: a játék nem csukódhat össze a gyermek súlya alatt, és rendeltetésszerű használat során nem szorulhat be a gyermek keze, feje a játék valamely részébe. 10 vizsgált termékfajtából 4 esetében merült fel biztonsági hiányosság, 3 esetben súlyos kockázat lehetőségével.

A hangot kibocsátó, tehát akusztikus játékok esetében a kibocsátott hang túl nagy hangnyomásszintje miatt kisebb-nagyobb mértékű halláskárosodás következhet be, amennyiben a gyermek a füléhez közel tartja a játékot. 5 termék volt kifogásolható ilyen szempontból.

Lövedékes játékoknál többféle kockázat is felmerülhet, egyrészt a túl nagy energiával kilőtt lövedék a másik gyermeket szemen találva súlyos szemsérülést okozhat, illetve tapadókorongos lövedék esetén, ha a korong túl könnyen lehúzható a szárról, akkor az kisgyermek szájába kerülve fulladást okozhat. 6 fajta ilyen jellegű termék nem felelt meg termékbiztonsági szempontból a vizsgálatokon.

A vizsgált termékkategóriák:

• Műanyag baba:  29 db
• Mágneses játék: 10 db
• Játék mobiltelefon és más akusztikus játék: 10 db
• Játék babakocsi: 10 db
• 3 éven aluliaknak szánt játék: 7 db
• Lövedékes játék: 6 db
• Buborékfújó: 3 db
• Duzzadó játék: 2 db
• Játék könyv: 2 db
• Plüss figura: 1 db
• Szivacs labda: 1 db

A vizsgált termékek listái itt találhatók:

– nem megfelelt termékek: http://www.nfh.hu/sites/default/files/jatekok_nemmegfelelt_2015.pdf

– megfelelt termékek: http://www.nfh.hu/sites/default/files/Megfelelt_jatekok%202015.pdf

forrás:nfh

 

A békéltető testület segítségével legalább a fele pénzt visszakapta. Önt is behúzták a csőbe?

Termékbemutatón járt a fogyasztó, ahol meg sem akarta venni, de rábeszélték két doboznyi gyógytablettára 100.000 Ft értékben. Később még csak használni sem merte, a tizennégy napos határidőből viszont, hogy meggondolja magát, már kifutott. Panaszával nem is foglalkozott a termékbemutatós cég, de a békéltető testülettel már együttműködött és ajánlatot tett arra, hogy 50.000 Ft-ért visszavásárolja a terméket. Ezzel a vita pedig megoldódott.

 

 

Nem lehet elég óvatos az a fogyasztó, aki termékbemutatóra látogat el, mivel bizonyos cégek még mindig bevetnek számtalan praktikát, hogy rábírják a szerződés aláírására. A résztvevők általában azt el sem olvassák és így vesznek olyan termékeket, ami számukra teljesen felesleges. Így járt a példában bemutatott vásárló is, aki egészsége javítása érdekében vásárolta meg a tablettát, mert azt gyógyhatásúnak mondták.

 

Később azonban még csak felbontani sem merte a terméket, mert félt annak lehetséges és káros hatásaitól, hogy esetleg nem vizsgálták be. Az adásvételt 100.000 Ft-ja bánta, mivel két hétnél tovább várt és így elveszítette az indokolás nélküli elállási jogát. A cég persze elutasította, mikor szerette volna, hogy a terméket visszavegyék.

 

A vásárló azonban nem adta fel és tovább vitte békéltető testülethez az ügyet. A testület előtt a termékbemutatós cég megjelent a 2015. szeptemberétől érvényes szigorú előírások miatt, mert tartott a bírságtól, ha nem vesz részt személyesen. A meghallgatáson pedig a fogyasztó és a cég képviselője hosszasan egyeztettek és a békéltető tanács segítésével az álláspontok közeledtek egymáshoz, a felek egyezségre jutottak.

 

A cég vállalta, hogy visszavásárolja a fogyasztótól a terméket 50.000 Ft-ért, ha az még bontatlan. Erre egyébként nem lett volna köteles. A vásárlónak viszont ez a megoldás tökéletesen megfelelt, hiszen legalább a pénze felét visszakapta.

 

A bemutatott példában és hogy a felek megegyeztek, nagy szerepe volt annak, hogy a vállalkozások kötelesek együttműködni a békéltető testülettel. Belátta azt a fogyasztóval való párbeszéd után a cég, hogy a vásárló megelégedése érdekében mégis érdemes „engednie a huszonegyből” és egyezségi ajánlatot tenni. Ezzel pedig a vita rendeződött.

 

Egyezség azonban nem csak ilyen termékbemutatós ügyekben képzelhető el, hanem a békéltető testületek számtalan más ügyben segíteni tudnak. Legyen a vita akár egy elromlott laptoppal vagy mobiltelefonnal kapcsolatos, vagy függjön össze egy jogtalan parkolási bírsággal, tömegközlekedési pótdíjjal, vitatott számlaköveteléssel, magasabb energiafogyasztással. De ugyanúgy segíteni tudnak akkor, ha a vita tárgya kellemetlenné vált utazás, mert elmaradtak a megígért programok vagy éppen a szálloda mellett az ígért aranyhomokos tengerpart helyett sziklaköves volt, amely teljesen meghiúsította az önfeledt fürdőzést. Szintén megoldást kínálnak, amennyiben a vitás ügy egy internetes vásárlásból fakadt, esetleg az áru nem érkezett meg vagy más volt a színe, mint amilyen a webáruház fényképén volt.

 

Merjenek a fogyasztók élni a békéltető testülethez való fordulás lehetőségével, különösen, hogy már a cégek kötelesek az ingyenes, gyors eljárásban együttműködni. Máskülönben kötelező bírsággal kell számolniuk.

A Magyar Nemzeti Bankról (MNB) már mindenki hallott, de többnyire a jegybanki funkciója miatt, holott nagyon fontos szereplője a pénzügyi fogyasztóvédelemnek. Ez a hatóság felügyeli a hitelintézetek, bankok, takarékszövetkezetek, a biztosítók, és valamennyi pénzügyi szolgáltatást nyújtó szervezet tevékenységét.

Rendeletalkotási jogkörében közvetlenül határozhat meg kötelezettséget a pénzintézetek számára, amivel nagyon hatékonyan, és a legszakmaibb szinten tudja alakítani a pénzügyek jogi környezetét. Ezáltal nem csak megfigyeli, de orientálja is a pénzügyi szolgáltatások piacát.

 

Az MNB Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központja szerkeszti és adja ki a bankokban megtalálható Pénzügyi Navigátor Füzeteket, melyek csaknem minden élethelyzetben szakszerű és pontos tanácsokkal látják el a tudatos döntést hozni kívánó fogyasztókat. Széles spektrumukra jellemző, hogy megtaláljuk a témák között a diákhitelt és az árubemutatókat is, de valamennyi fogyasztó számára hasznosnak bizonyulhatnak az eladósodás veszélyeiről, a különböző bankkártyák közötti különbségekről, a hitelfelvétel menetéről és kockázatairól szóló tájékoztatások. Ugyanezek a kiadványok videó formában is elérhetőek a honlapon.

 

Rendszeresen frissített, www.felugyelet.mnb.hu alatti honlapjukon a fogyasztók megtalálhatják a legfrissebb híreket az éppen aktuálisan nagyobb csoportokat érintő és érdeklő pénzügyi eseményekről, így a brókercégek kapcsán indult eljárás fejleményeiről, és a szükséges lépésekről is, amelyet a fogyasztóknak meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezekben az esetekben is a lehető legkisebb káruk keletkezzen.

 

A fogyasztók közvetlenül is fordulhatnak kérelemmel az MNB-hez, jogszabálysértés esetén, vagyis hogyha a pénzügyi szolgáltató valamely jogszabályi kötelezettségét nem teljesíti. Feltétele az eljárásnak, hogy a fogyasztó megkísérelje rendezni a jogvitát a szolgáltatóval, mielőtt az MNB-hez fordul.

Ilyen jogszabálysértésnek minősül az az eset például, ha a fogyasztó nem kapott éves elszámolást, előzetes tájékoztatást a kamatemelésről, tájékoztatást a KHR-ről, törlesztési táblázatot, tájékoztatást a biztosítási szerződés létrejöttéről, díjfizetési felszólítást vagy törlésértesítőt, vagy pedig megtévesztő tájékoztatást kapott. Szintén az MNB jár el abban az esetben, ha a pénzügyi szolgáltató a fogyasztó által benyújtott panaszra az előírt 30 napos határidőben nem válaszol, a válasza nem teljeskörű, nem részletes, vagy egyáltalán nem válaszol, illetve a válaszból valamely egyéb jogszabálysértésre lehet következtetni. Az eljárási határidő három hónap, melynek eredménye a szolgáltató kötelezése a jogszabályoknak megfelelő eljárásra és bírság kiszabására is sor kerülhet a szolgáltatóval szemben.

 

 

 

Az elektronikus hírközlés és a média behálózza napjainkat, e két – egymással szoros összefüggésben álló szektort felügyeli a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).

A média és a hírközlés sokáig két külön szerv felügyelete alá tartozott, de a szabályozási területek átfedései egyéb tényezők mellett végül az egységes szervezet kialakításának szükségességét vetette fel. A már önmagukban is rengeteg feladatot ellátó szervek egyesüléséből egy hatalmas és igazán szerteágazó területeket magában foglaló új hatóság jött létre.

 

Kevesen tudják, hogy a fogyasztók tájékoztatására a www.nmhh.hu oldalon fellelhető a TANTUSZ szolgáltatáskereső, amellyel a fogyasztók előzetesen tudakozódhatnak, hogy otthonukban milyen szolgáltatóktól rendelhetnek meg internet, telefon, televízió, vagy valamilyen „több az egyben” szolgáltatást.

 

Emellett a mobiltelefon tarifák is összehasonlítható, érthető módon kerültek feltüntetésre a honlapon, amely nagyon nagy segítséget nyújt, ha tarifaváltáson gondolkodnak a fogyasztók.

 

Az NMHH hatósági feladatokat lát el, tehát vizsgálatokat kezdeményezhet, és amennyiben egy szolgáltató esetében szabálysértést tárnak fel, úgy bírságot is kiszabhat. Emellett az elektronikus hírközlés kapcsán az a szolgáltató vagy egyéb vállalkozás, akinek egy másik szolgáltató elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályban, az ez alapján kötött szerződésben, vagy jogszabály szerinti hálózati szerződésben meghatározott, elektronikus hírközlést érintő jogát vagy jogos érdekét megsértette, szintén a Hatósághoz fordulhat.

 

A média oldaláról általában bizonyos televízió-műsorok reklámtevékenységgel kapcsolatos, vagy a gyermekek védelmére bevezetett szabály – ilyennek tekinthetők például a műsorokra vonatkozó idősávok is, vagyis, hogy mely időszakban lehet adott tartalmú műsorokat vetíteni, és melyekben nem – megszegéséért kiszabott bírságolás kapcsán hallunk, de ugyanez a hatóság az, amely kiírja a pályázatokat a rádióadók frekvenciahasználatára. Erre azért van szükség, mert a frekvencia, mint az a műsorszórási lehetőség, amelyen a hallgatókat eléri egy rádióadó, véges erőforrás, vagyis adott területre vetítve csak meghatározott számú használható belőle.

 

Mindezen feladatai ellátása érdekében széleskörű média-megfigyelést, és sokirányú kutatásokat végez a hatóság.

 

Külön említést érdemel az önálló hatáskörrel rendelkező, de az NMHH keretein belül működő szervezet, a Médiatanács.

 

Ez az a szerv, amely ellenőrzi és betartatja a médiapolitika alapelveit, így a sokszínűséget és a véleményszabadságot, vagyis, hogy sokféle információ juthasson el a fogyasztókhoz, és lehetőség szerint mindenki megtalálhassa a saját műsorát. Ezzel párhuzamosan biztosítania kell azt is, hogy senki szabadságjoga se korlátozhasson másokat, vagyis hogy ne kerülhessenek valamely egyénekre vagy csoportokra nézve sértő tartalmak a műsorokba. Műsorfigyelő és -elemző szolgálatot működtet, hogy feladatit el tudja látni.

Aktívan formálja is a médiával kapcsolatos jogalkotást, ugyanis véleményt kell nyilvánítania a médiával és a hírközléssel kapcsolatos jogszabályok tervezetéről, állásfoglalásokat, javaslatokat dolgoz ki a magyar médiaszolgáltatási rendszer fejlesztésének elvi kérdéseire vonatkozóan, szükség esetén pedig kezdeményezheti az audiovizuális politikáért felelős miniszternél a média világát szabályozó jogszabályok módosítását.

Kezdeményező szerepet vállal a médiaműveltség, a médiatudatosság magyarországi fejlesztésében, ennek keretében összehangolja más állami szereplők médiaműveltséghez kapcsolódó tevékenységét, segíti a kormányt az Európai Unió felé megküldendő időszakos beszámoló elkészítésében.

Az előzőeken túlmenően is segíti a fogyasztókat, ugyanis kezdeményezhet fogyasztóvédelemmel és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmával kapcsolatos eljárásokat, melyek során együtt is működik a Fogyasztóvédelmi hatóságokkal és a Gazdasági Versenyhivatallal is. Ez utóbbi együttműködés valamennyi elektronikus hírközlési, vagy médiapiaci szereplő eljárás alá vonása esetén megvalósul, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakhatósági állásfoglalást készít az adott ügyben elfoglalt álláspontjáról, mely – figyelemmel a piac folyamatos felügyeletére és monitorozására, a legpontosabb képet mutatja az eljárásban részt vevő felekről, és a különböző döntések lehetséges hatásairól.

Ha a megvásárolt termék hibás, vagy az igénybe vett szolgáltatás nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben foglalt követelményeket, akkor a fogyasztók minőségi kifogást jelentenek be. Erről jegyzőkönyvet kell felvennie a kereskedőnek.

Amennyiben nem a termék vagy a szolgáltatás az ellenérzés tárgya, hanem a forgalmazó vagy a szolgáltató magatartása, akkor ezt a problémát a Vásárlók Könyvébe tett bejegyzésben rögzíthetik a fogyasztók, ha a panaszról nem vettek fel jegyzőkönyvet. Mert ilyen papírt nem csak a szavatossági-jótállási igényről kell felvenni, hanem az általános jellegű szóbeli panaszról is, ha a fogyasztó annak kezelésével nem ért egyet vagy nem volt lehetséges a panasz azonnali kivizsgálása.

 

A Vásárlók Könyve, a minőségi kifogásról felvett jegyzőkönyv és a fogyasztó egyéb jellegű panaszáról felvett jegyzőkönyv tartalmilag különböző iratoknak minősülnek.

 

1. A Vásárlók könyve és egyéb panaszok

 

A Vásárlók könyve az a füzet, melyet a hétköznapokban csak „panaszkönyv”-nek szoktak nevezni. Minden üzletben jól látható és elérhető helyen kell tartani. Ebbe a fogyasztó az üzlettel, vállalkozással kapcsolatos benyomásait írhatja le. Azért is Vásárlók könyve az elnevezése, mert ez a benyomás lehet éppen pozitív is. Az ebbe tett bejegyzésből a fogyasztónak is kapnia kell egy példány másolatot, és arra a vállalkozásnak 30 napon belül írásbeli, érdemi választ kell adnia. A vásárlók könyvébe tett negatív bejegyzés ugyanis írásbeli panasznak minősül, de ezen túlmenően is, érkezzék a panasz bármilyen módon az üzlethez – panasz tehető írásban, szóban, telefonon is – arról a vállalkozásnak jegyzőkönyvet kell felvenni (ha a fogyasztó a panasz kezelésével nem ért egyet vagy nem volt lehetséges a panasz azonnali kivizsgálása), aminek egy példányát a fogyasztó részére ki kell adni.

 

Amennyiben erre nem kerül sor, úgy a fogyasztó a fogyasztóvédelmi hatósághoz fordulhat, amely kivizsgálja az ügyet, és akár bírságot is kiszabhat a mulasztó vállalkozásra. A hatóság vizsgálhatja helyszíni ellenőrzés során azt is, hogy a vásárlók könyve valóban elérhető-e a fogyasztók számára, hogy panasz esetén a vállalkozás vesz-e fel jegyzőkönyvet, és azt is, hogy a megtett panaszra érkezik-e válasz az előírt 30 napon belül. Amennyiben pedig valamilyen szabálysértést tapasztal, úgy kötelezheti a vállalkozást a jogsértő magatartás befejezésére és bírságot is kiszabhat.

 

2. A minőségi kifogásról felvett jegyzőkönyv

 

A minőségi kifogásról a vállalkozás mindenféleképpen jegyzőkönyvet köteles felvenni, abban az esetben is, ha azt azonnal rendezi. Ebben fel kell tüntetni a vállalkozás elnevezését, székhelyét, a kifogással érintett termék vagy szolgáltatás elnevezését, vételárát, a vásárlás idejét, a kifogás bejelentésének idejét, a hiba leírását, azt, hogy a fogyasztónak mi az igénye, a rendezés módját, és külön indokolással kell ellátni, ha a rendezés módja eltér a fogyasztó igényétől.

 

Ezen az iraton sok múlhat, például a későbbi békéltető testületi eljárás eredményessége is, hiszen egyszerre igazolja a hiba vállalkozás felé történő bejelentésének tényét, mely az eljárás előfeltétele, a hibajelenség eredeti leírását, és a vállalkozásnak a vita rendezésére tett esetleges kísérletét is.

 

Szavatossági és jótállási igények érvényesítésénél is látszik belőle, hogy a fogyasztó határidőben terjesztette-e elő az igényét, mivel egy dokumentumból derül ki a vásárlás dátuma és a hiba bejelentésének időpontja is.

 

Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a fogyasztók ellenőrizzék le a jegyzőkönyvben foglaltakat, és csak akkor fogadják el azt, ha annak tartalma a valóságnak mindenben megfelel, és helyesen tartalmazza a jegyzőkönyv valamennyi dátumot, a termék megjelölését és vételárát és a kifogás tárgyát, vagyis a hiba leírását is. Ha pedig a vállalkozás nem hajlandó a minőségi kifogásról jegyzőkönyvet felvenni, úgy forduljanak a kormányhivatal fogyasztóvédelmi osztályához a fogyasztók. Választhatják a saját lakóhelyük, a vállalkozás székhelye, vagy a jogsértés helye, tehát az üzlet címe szerinti kormányhivatal fogyasztóvédelmi osztályát is.

Sok más szerv mellett időről időre a Gazdasági Versenyhivatal is feltűnik a híradóban egy-egy kifejezetten a fogyasztókat érintő hírben. Tipikusan ilyenek azok az esetek, amikor valamely vállalkozás hirdetése megtévesztő, és az ezt vizsgáló hivatal bírságot szab ki, valójában azonban szinte minden intézkedése hatással van a fogyasztókra, hiszen a versenyt védi. A vállalkozások közötti hatékony verseny győztese pedig nem más, mint a fogyasztó, aki annak köszönhetően jobb minőséggel, olcsóbb árakkal, szélesebb kínálattal találkozik.

A GVH-nak a gazdasági verseny védelme érdekében folytatott tevékenysége három pillérre épül: érvényesíti a magyar és európai uniós versenyszabályokat, igyekszik a verseny érdekében befolyásolni az állami döntéseket, és a szakmai közélet fejlesztésével hozzájárul a versenykultúra fejlesztéséhez.

 

Fogyasztók is kezdeményezhetik az eljárását, ha tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tapasztalnak.

 

Ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas, akkor a Gazdasági Versenyhivatal jár el.

 

A verseny érdemi érintettségét az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége, illetve az érintett vállalkozás mérete (bevétele) határozza meg. Azonban négy esetben a verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül fennáll az adott kereskedelmi gyakorlat esetén:

 

·         ha országos médiaszolgáltatást végző médiaszolgáltatón keresztül valósul meg,

·         ha országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három megyében terjesztett napilap útján valósul meg,

·         ha a fogyasztók közvetlen megkeresésének módszerével végzett kereskedelmi gyakorlat legalább három megye fogyasztói felé irányul, vagy

·         ha az áru eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző kereskedelmi gyakorlat legalább három megyében megszervezésre kerül.

 

Fontos tudni, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi magatartás megvalósul, de az a verseny érdemi befolyásolására nem alkalmas, akkor nem a GVH, hanem a fogyasztóvédelmi hatóság, amennyiben pedig pénzügyi tárgyú piacot érint, akkor a Magyar Nemzeti Bank jár el.

 

Fontos megjegyezni azt is, hogy a különböző kereskedelmi láncok akciós újságai nem minősülnek sem "országos terjesztésű időszakos lap"-nak, sem a "fogyasztók közvetlen megkeresésének módszeré"-nek. Egy-egy ilyen kiadványban megjelenő tájékoztatás is érintheti azonban a versenyt érdemben, ha olyan terméket érint, amely aktuálisan a fogyasztók széles körének érdeklődését felkeltheti – akár annak szezonális keresleti jellemzői, akár az ajánlat egyéb okból speciális, kiemelkedő volta miatt.

A hivatal 2012. március 15-én jött létre, két korábbi szervezet, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal és a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal összevonásával, nyíltan célul tűzve ki, hogy így a teljes élelmiszerlánc felügyeletét ellátó szervezet jöjjön létre. Innen származik mottója is: „A termőföldtől az asztalig.”

Ennek megfelelően, habár az átlagos fogyasztó szinte kizárólag terméktesztek és élelmiszer előállító üzemek ellenőrzése kapcsán hall a szervezetről, annak tevékenysége nagyon is szerteágazó és sokrétű.

 

Foglalkozik állategészségüggyel, borászattal, erdészettel, földművelésüggyel, és ezen igen tág kategóriákon belül is széles hatáskör biztosítja, hogy a fogyasztók asztalára csak megfelelő minőségű élelmiszer kerülhessen.

 

Ennek keretében a termelőktől és tenyésztőktől az élelmiszer-előállítókon és feldolgozókon keresztül a forgalmazókig ellenőrzi az élelmiszerlánc szereplőit, amennyiben szabálytalanságot tapasztal, úgy bírságol, illetve egyéb hatósági jogkört gyakorol, így például üzemeket, konyhákat zárat be ideiglenesen vagy akár véglegesen is.

 

Ennek keretében 2013.-ban tizenkilenc, 2014-ben huszonhárom, és 2015. évben összesen harminc esetben szabott ki bírságot valamely tisztességtelen forgalmazói magatartás miatt, mely tisztességtelen magatartások a kötelező adatszolgáltatás elmaradásától a tisztességtelen árképzésig igen széles skálán mozogtak.

 

A szakmai munka mellett a hivatal nagy figyelmet szentel a fogyasztók tájékoztatására is, informatív honlapjukon a különböző állatgyógyászati termékek kiszerelését is megtalálhatják az érdeklődők, a legkisebbeknek pedig időről időre vetélkedőket szerveznek, így ismertetve meg az új generációkkal az élelmiszerbiztonság és a tudatos táplálkozás és fogyasztás alapvető értékeit.

 

Ha vásárlása során valami olyan körülményt észlel, amely kihatással lehet az élelmiszer-biztonságra, például lejárt szavatosságú és újracsomagolt, esetleg újrafagyasztott ételt, azt jelezheti a bármikor ingyenesen hívható 0680/ 263-244 zöld számon. Ahhoz hogy a vizsgálat meginduljon, és így elkerülhető legyen valamilyen komolyabb egészségügyi probléma, csak a vásárlás helyét, az üzlet címét, nevét, az élelmiszer megnevezését, és azt kell megadnia, hogy mikor vásárolta a problémás árut, vagy mikor tapasztalta az üzletben a szabálytalanságot. Ha csomagolt élelmiszerről van szó, a gyártó pontos megnevezését, a termék minőség-megőrzési idejét és a termék gyártási számát is be kell jelentenie. A hivatal az esetet kivizsgálja, és ha szükséges, megteszi a kellő lépéseket, hogy minden fogyasztó asztalára csak biztonságos étel kerülhessen.

Fogyasztói jogvitának minősül valamennyi, a fogyasztó és vállalkozás között kötött szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy, valamint a termék minőségével, biztonságosságával és a szolgáltatás minőségével összefüggő vitás ügy.

Fogyasztó az a természetes személy, aki önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció címzettje.

 

1, A békéltető testületek előtt kérelmezőként eljárhatnak gazdasági társaságok is, ha mikro, kis- vagy középvállalkozásnak számítanak, és gazdasági tevékenységi körükön kívül eső célok érdekében jártak el. Tudniuk kell azonban, hogy az eljárás során természetesen nem alkalmazhatók a javukra azok a különös szabályok, amelyeket a külön jogszabályok kifejezetten a fogyasztókra rendelik alkalmazni, hiszen nem teszi őket ez a rendelkezés fogyasztóvá, csak épp lehetővé teszi azt, hogy a békéltető testület eljárjon, hogy elbírálja a jogvitájukat. Erre azonban csak az általános szabályok szerint kerülhet sor.

 

Ilyen különbség például, hogy amennyiben a vásárló gazdasági társaság, úgy nem vonatkozik rá a kötelező jótállásról szóló kormányrendelet, vagyis hiába vesz olyan terméket, melyre egyébként járna a kötelező jótállás, azt mégsem érvényesítheti. Ugyanígy az üzleten kívül és a távollévők között kötött szerződések tekintetében a fogyasztókat megillető 14 napos indokolás nélküli elállási jog sem illeti meg a gazdasági társaság vásárlót, kizárólag a természetes személyeket.

 

Ettől függetlenül az eljárás az általános szabályok mentén lefolytatható, és természetesen semmi sem zárja ki, hogy a felek egyezséget kössenek, melynek keretében bármiben megállapodhatnak, ami kifejezetten nem ütközik jogszabályba.

 

2, Ami témájukban a fogyasztói jogvitákat illeti, azok rendkívül szerteágazóak. Fogyasztói jogvitának számítanak a hibás teljesítés esetei, így a termék meghibásodása, vagy ha az nem felel meg valamely olyan követelménynek, melynek a jogszabály, a felek szerződése vagy az általában elvárhatóság alapján meg kellene felelnie.

 

Ezen túlmenően azonban a szolgáltatások széles köre is fogyasztói jogvitának számít, így például, az elektronikus hírközlési szolgáltató téves számlázása, vagy ha nem megfelelően működik a szolgáltatás, például akadozik az internet, és azt a szolgáltató nem javítja meg. A közüzemi szolgáltatókkal szemben szinte valamennyi esetben fogyasztóknak számítanak a szerződők, ezért fogyasztói jogvitának számít, ha az áramszolgáltató kikapcsolja az áramot, pedig arra a fogyasztó álláspontja szerint nem volt jogszabályi felhatalmazása, vagy ha a szolgáltatás kimaradása esetén a szolgáltató nem intézkedik annak megjavítása iránt és kötbért sem fizet a fogyasztónak.

 

Fogyasztónak számítanak az utasok a tömegközlekedési eszközök használatakor, és az egyéb személyszállítási szerződésekben, így a távolsági buszon és a vonaton is, és az autósok is amikor autópályát vesznek igénybe, vagy amikor a városokban parkolnak.

 

Minden típusú szoláltatás igénybe vétele esetén fogyasztónak minősülnek a természetes személyek, így a tisztítóban, a nyelviskolában, és a fizetős társkereső oldalon, a szállodákban, a fürdőkben és a kuponos oldalakon is.

 

Nagyon sokféle kérelem érkezik a békéltető testületekhez, de a tapasztalatok szerint a fogyasztók sok esetben még mindig nincsenek tisztában a fogyasztói minőségükkel az egyes jogviszonyokban, vagyis azzal, hogy amennyiben az adott szolgáltatással nem elégedettek, és a vállalkozás elutasította kifogásukat, úgy igénybe vehetik a békéltető testület ingyenes, gyors és objektív szolgáltatását.

A tejcsokoládékat vizsgálta februári Szupermenta terméktesztjén a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH). 26 hazai és külföldi előállítású, köztük diabetikus, glutén- és laktózmentes termékeket ellenőriztek a hivatal szakemberei. A tejcsokoládék a kakaó-, tejszárazanyag és tejzsírtartalom alapján nagyon jó minőségűnek bizonyultak, számos termék a „különleges” kategóriának is megfelelt volna. Azonban főként jelölési hibák miatt 17 terméknél hatósági eljárást indult, melyből 4 termék esetében szabott ki bírságot a hivatal.

A hazai boltok kínálata alapján 30-35%-os kakaó szárazanyag-tartalmú tejcsokoládékból vettek hatósági mintát a hivatal munkatársai. A tejcsokoládék ellenőrzése során a szakemberek megvizsgálták – többek között – a biztonsági paramétereket, a tápanyagok mennyiségét, a kakaóvajtól eltérő növényi zsírok jelenlétét, a glutén- és laktózmentes édességek glutén- és laktóztartalmát, valamint azt is, hogy a termékek jelölése megfelel-e a jogszabályi előírásoknak.

 

Az egyik termékben alacsonyabb volt a tejzsírtartalom az előírtnál; egy terméknél pedig a Magyar Élelmiszerkönyv alapján tejcsokoládéknál nem engedélyezett csokoládé és tejszín aromát használtak fel. Utóbbi vállalkozót a NÉBIH kötelezi az anyagnorma megváltoztatására. További két esetben a tej szárazanyag tartalom nem felelt meg a termékek specifikációjában, illetve azok jelölésén szereplő értéknek.

 

A cukortartalom a „diabetikus” tejcsokoládék vizsgálatánál különösen fontos információ. A vonatkozó magyar rendelet szerint ezen termékeknél a cukormennyiség legfeljebb 3% lehet, amit a tejcsokoládé kizárólag a felhasznált alapanyagok cukortartalmából eredően, természetes módon tartalmazhat, e mennyiségbe azonban nem számít bele a fruktóz. 3 terméknél a mérési eredmény meghaladta a megengedett legfeljebb 3%-os értéket, így azokat nem lehet diabetikusnak hívni. A csomagoláson található tápértékjelölésen viszont a tényleges cukortartalmak kerültek feltüntetésre. 2016. július 20-tól a „diabetikus” fogalom megszűnik.

26-ból 3 terméket jelöltek glutén- vagy laktózmentesként. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy ezeknél a glutén- és laktóztartalom a kimutatási határ alatt volt.

 

A jelölés ellenőrzésekor ismét több pontatlanságot találtak a hivatal szakemberei. Az összetevők felsorolásánál az egyik terméknél nem emelték ki az allergén anyagot, és volt olyan is, amelyen a nem allergén anyagot emelték ki, megtévesztve ezzel a fogyasztót.

Egy másik terméknél amellett, hogy nem jelölték kiemelten az allergén összetevőt, az előírt mennyiségű tejzsírt sem tartalmazta, így azt nem is lehet tejcsokoládénak nevezni.

Több esetben voltak pontatlanságok a termékek tápérték jelölésében, vagyis nem megfelelően vagy hiányosan tüntették fel a tápérték adatokat.

A 26 termékből végül összesen 17-el szemben indult hatósági eljárás. 4 terméknél élelmiszer-ellenőrzési bírságot szab ki a hivatal, amelynek várható összege kb. 500.000 Ft. A többi esetben, a kevésbé súlyos jelölési hibák miatt, figyelmeztetésben részesülnek az élelmiszer-vállalkozók.

 

A kedveltségi vizsgálaton laikus és szakértő kóstolók tesztelték a termékeket külső megjelenés, szín, illat, íz és állomány szempontok mentén. Ezek alapján a kóstolók kedvence a Lindt Excellence Finom Tejcsokoládé lett. Második helyen végzett a Milka Alpesi Tejcsokoládé, a dobogó legalsó fokát pedig a Tibi különleges tejcsokoládé foglalhatta el.

A „speciális”, azaz az édesítőszerrel vagy fruktózzal édesített csokoládék tekintetében a kóstolók kedvence a Delaviuda tejcsokoládé lett. A második legjobbnak a Choceur Tejcsokoládé bizonyult, míg harmadikként a Wawel Tejcsokoládé végzett.

További információk és a részletes vizsgálati eredmények elérhetők a NÉBIH Szupermenta termékteszt oldalán:

http://szupermenta.hu/tejcsokoladekat-vizsgalt-a-nebih/

Forrás: NÉBIH

 

Minden egyes eljárás kulcsa az, hogy melyik fél mit képes bizonyítani az állításaiból. Mivel a békéltető testületi eljárás egy nagyon egyszerű, és gyors eljárás, a vele szemben támasztott követelmények csak akkor valósulhatnak meg, ha az eljárás egyetlen meghallgatás, és az előzményi iratok alapján lezajlik.

Ahhoz azonban, hogy a fogyasztó kérelme érdemben valóban elbírálható legyen, és a döntés pontos képet adjon a helyzetéről, elengedhetetlen, hogy valamennyi rendelkezésére álló bizonyítékot már a kérelméhez csatoljon. Nem hivatkozhat arra, hogy valamely tényt tudott volna bizonyítani, ha arra a testület felhívja – hiszen már a meghívóval, de azt megelőzően a személyes megbeszélésen és a honlapon is megkapja azt a tájékoztatást, hogy mindent, amit az ügy érdemében fontosnak tart, csatoljon.

 

A békéltető testület eljárása során a szabad bizonyítás elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy a felek alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincsenek kötve. Az eljáró tanács szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.

 

A felek nyilatkozatai egyenrangúak, azaz e nyilatkozatok közötti ellentmondás feloldására más bizonyítás is szükséges. Nem elegendő tehát a tényállításra hivatkozni. Fontos tudni azt is, hogy ha az eljárásban valamelyik fél nem nyilatkozik, az eljáró tanács a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ez azonban nem jelenti azt, hogy például a vállalkozás hallgatását az eljáró tanács elismerésként értékelhetné. A fogyasztó állítását ilyenkor is megfelelően érdemben vizsgálni kell abból a szempontból, hogy azt bizonyítékokkal alá tudta-e támasztani.

 

A fogyasztói jogvitákban viszonylag gyakran merülnek fel úgynevezett vélelmek. Ez azt jelenti, hogy valamit az eljárásban el kell fogadni valósnak, amíg a másik fél annak ellenkezőjét be nem bizonyítja. A gyakori előfordulás oka, hogy éppen a szavatosság és a jótállás témaköre (azaz a klasszikus fogyasztóvédelmi területek) kapcsán merülnek fel.

 

A fogyasztói jogvitákban jogi vélelem hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy az eljáró tanács azokat valónak fogadja el. Jogi vélelem esetén pedig a kimentésről annak kell gondoskodnia, akinek a vélelem megdöntéséhez érdeke fűződik.

 

 

Konkrétan a szavatosság és jótállás esetén is a hiba tényét a fogyasztónak kell igazolnia. A szavatosság esetében a vásárlást követő hat hónapon belül bejelentett hiba esetén, illetve jótállás alapján annak időtartama alatt végig a vállalkozáson a sor, hogy igazolja: a terméket tökéletes állapotban adta át, és a hiba oka nem anyaghiba, sem pedig gyártási hiba.

 

Ha tehát a fogyasztó igazolta a hiba fennálltát, ezekben az esetekben a vállalkozáson van a teher, hogy kimentse magát.

 

Szavatosság esetében azonban az első hat hónap leteltét követően már nemcsak a hiba tényét, de azt is a fogyasztónak kell igazolnia, hogy a hiba oka megvolt a termékben már a vásárláskor is, vagyis hogy az anyag- vagy gyártási hibára vezethető vissza.

 

Természetesen bármelyik felet terheli is a bizonyítási teher, ellenbizonyításnak helye van, vagyis a másik fél is megpróbálhatja igazolni a saját igazát függetlenül a másik fél bizonyítékaitól, vagy pedig éppen erre a bizonyítékra vonatkozóan, megjelölheti aggályait. Ilyen aggály tipikusan, amikor műszaki cikkek esetében a forgalmazó saját szervize, vagy cipők esetében olyan szakértő ad ki szakvéleményt, aki rendszeresen dolgozik a vállalkozással, azaz tőle nem független.

 

A leghasznosabb azonban – habár pénzbe kerül – az, ha az ilyen szakvéleményekkel szemben a fogyasztó is szakértőhöz fordul, és már akkor nyújtja be a kérelmét, mikor az elkészült szakvélemény a rendelkezésére áll.

 

Ahhoz, hogy az eljárás a hiánytalan kérelem beérkezését követő 90 napon belül lezárható legyen és hogy megalapozott döntés születhessen, szükséges, hogy valamennyi bizonyíték rendelkezésre álljon.