A fogyasztó mobilinternet előfizetést kötött két év hűségidővel a szolgáltatónál. Otthon, mikor a tablethez akarta volna csatlakoztatni a sticket derült ki számára, hogy nem fogja tudni használni a szolgáltatást.

A szolgáltató ügyfélszolgálata azonban ha nem mondjuk, hogy pontosan mire lenne szükségünk, nem fogja tudni, hogy milyen eszközzel akarjuk használni a szolgáltatást. Ha a fogyasztó már a szerződéskötés előtt részletesen elmondta volna, hogy mire lenne szüksége, akkor a szolgáltató más lehetőségeket ajánlott volna. Utóbb kiderült a fogyasztó számára is, hogy miután van vezetékes internet szolgáltatása, így mindössze egy wifi router beszerzésével bárhol tudja használni a lakásban a tableten az internet szolgáltatást.

De ezért meg kellett fizetnie a tanulópénzt. Hiszen mérgében másnap visszavitte a sticket a vállalkozáshoz, leadta, és azt gondolta, hogy ezzel megszüntette a szerződést. A stick leadásáról azonban semmilyen iratot nem kapott, a szolgáltató szerint az meg sem történt.

A szolgáltató még három hónapig küldte a számlákat a fogyasztónak, mielőtt felmondta volna a szerződést, a fogyasztó azonban ezekkel sem foglalkozott. Az volt a véleménye, hogy nincs nála a stick, a szolgáltató nem szolgáltat a számára, így fizetnie sem kell. Ez a struccpolitika azonban oda vezetett, hogy több mint 40.000 Ft-os követeléssel állt elő a szolgáltató. Az összeg a havi előfizetési díjakból illetve a kötbérből tevődött össze.

A fogyasztó csak hónapokkal később kezdett újra foglalkozni az üggyel, amikor már egy követeléskezelőtől kapott fizetési felszólítást. Teljes felháborodással élte meg, hogy a szolgáltató a nem létező szolgáltatás miatt bármilyen követeléssel áll elő.

A történetből az a legnagyobb tanulság, hogy az első elkövetett apró hiba után a fogyasztó újabb és újabb hibákat követett el, pedig időben lehetett volna rendezni a problémát.

Mik is ezek a hibák?

–          úgy kötött két év hűségidő vállalásával szerződést, hogy nem tudta mit takar a szolgáltatás, fogja-e tudni használni egyáltalán arra, amire szeretné

–          leadta az eszközt (sticket) anélkül, hogy erről bármilyen elismervényt kapott volna

–          nem foglalkozott a számlákkal, pedig ha már az elsőt megreklamálja, nem jut el a követelés ekkora összegig

Ezt követően pedig a békéltető testület előtt folyó eljárásba a szolgáltatót vonta be a fogyasztó, pedig már a követeléskezelő is megkereste őt azzal, hogy a szolgáltató engedményezte a követelést. Miért volt ez egy ismételt hiba?

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:193. § (1-3) bekezdései alapján: A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át. A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.

Tehát a fenti jogszabály értelmében, aki megveszi a követelést (követeléskezelő), az lesz az engedményes, ő lép a régi jogosult (szolgáltató), azaz az engedményező helyébe lép. A jogviszonyból így kikerül az eredeti jogosult, és már csak az új vállalkozással szemben lehet fellépnie a fogyasztónak.